Francia vezetéssel restaurálták a kambodzsai Nyugati Mebon templomot

Emmanuel Macron francia elnök és Norodom Szihamoní kambodzsai király november közepén avatja fel az angkori régészeti park újonnan restaurált, közel 1000 éves Nyugati Mebon templomát. A nagyszabású műemlékvédelmi projektről és a francia örökségvédelmi hozzájárulásról az AFP hírügynökség közölt részletes riportot, amelyben bemutatják: a 16 eredeti tornyot és a környező falakat magában foglaló komplexum helyreállítása 14 évet vett igénybe, és rámutat az egykori gyarmattartó több évtizedes kulturális szerepvállalására.

A Sziemreap tartományban fekvő, hatalmas víztározóból kiemelkedő Nyugati Mebon szentély restaurálása során a régészek komoly szakmai kihívást vállaltak. Sarah Coudry, a projekt francia koordinátora az AFP-nek elmondta, hogy a romok összeállítása egy gigantikus, háromdimenziós kirakós játékhoz hasonlított, amelyhez nem állt rendelkezésre semmilyen referenciamodell.

A terület történelmi jelentőségét mutatja, hogy egy korábbi ásatás során éppen itt találták meg Kambodzsa eddigi legnagyobb bronzszobrát, a Fekvő Visnut. Az AFP riportja szerint a műkincs 1936-os felfedezését egy helyi falusi lakos álma indította el, aki arról számolt be, hogy a föld alatt fuldokló Buddha megjelent neki. A munkálatokat a megjelölt helyen újrakezdő kutatók végül rábukkantak a hindu istenség szobrára, amely jelenleg egy világkörüli kiállítássorozaton szerepel.

A restaurációs feladatok oroszlánrészét a Francia Távol-Keleti Intézet (École française d'Extrême-Orient, EFEO) végezte el, amely a térség műemlékvédelmének legfontosabb intézménye. A szervezet helyi központjának közelében egy másik nagyszabású projekt is a végéhez közeledik. Eric Bourdonneau igazgató tájékoztatása alapján a szakemberek egy 5 méter magas, 7 tonnás Táncoló Siva-szobor aprólékos helyreállításán is dolgoznak. Ezt a monumentális alkotást a 20. század folyamán a műkincsrablók több ezer darabra törték. A restaurálást követően a műtárgy a tervek szerint visszakerül eredeti helyére, az Angkortól északkeletre fekvő Koh Ker egykori khmer fővárosba.

A fizikai helyreállítás mellett a francia intézet kutatóközpontként is működik, ahol nyelvészek, antropológusok és kéziratszakértők kutatják a kambodzsai történelmet. Kim Szothin, az angkori komplexumot felügyelő kambodzsai kormányszerv, az Apsara Nemzeti Hatóság igazgatóhelyettese a riportban hangsúlyozta, hogy a francia szakemberek elsősorban a dokumentáció terén rendelkeznek pótolhatatlan ismeretekkel.

A helyi építészek és régészek egyre nagyobb számban kapnak kiképzést a nemzetközi csapatoktól, hogy a jövőben önállóan is képesek legyenek az örökségvédelmi munkák elvégzésére. Egy 32 éves kambodzsai építész, Meng Szovanlilin a Bayon-templom felállványozott falai között megerősítette, hogy az idősebb generáció folyamatosan adja át a szükséges gyakorlati tudást a helyi szakemberek számára.

A Nyugati Mebon és az Angkorvatot is magában foglaló UNESCO világörökségi helyszín a Kr. u. 9. és a 15. század között virágzó Khmer Birodalom politikai és vallási központja volt. A kiterjedt metropolisz fénykorában akár 1 millió lakossal is rendelkezhetett, amellyel a preindusztriális világ legnagyobb kiterjedésű városi településének számított. A birodalom hanyatlását és az uralkodói székhely 15. századi áthelyezését követően a kőből épült templomok jelentős részét visszahódította a dzsungel. A trópusi növényzet térhódítása és a későbbi évszázadok során bekövetkező emberi beavatkozások súlyos károkat okoztak a páratlan építészeti örökségben.

A terület régészeti feltárása szorosan összefonódott a francia gyarmatosítás történetével. A francia védnökség 1863-as kezdete után a gyarmati közigazgatás felismerte az elfeledett romváros kulturális jelentőségét. Az 1908-ban alapított EFEO irányításával megkezdődött a növényzet irtása, valamint a leletek rendszerezése és megóvása.

Roland Fletcher, a Sydney-i Egyetem régésze rámutatott, hogy a gyarmati uralom politikai megítélése napjainkban is vitatott, de a francia kutatók vitathatatlanul megmentették és a világ számára láthatóvá tették az emberiség egyik legfontosabb kulturális vívmányát. A szakember megjegyezte, hogy egy brit adminisztráció valószínűleg kevesebb figyelmet fordított volna az angkori műemlékek tudományos igényű konzerválására.

Kambodzsa 1953-as függetlenné válása után a műemlékvédelmi erőfeszítések fokozatosan nemzetközivé váltak. Napjainkban számos ország, köztük Japán, Dél-Korea, India és Kína is részt vesz az egyes templomok és szentélyek megmentésében. Franciaország szerepe azonban a több mint 100 éves ásatási naplóknak, leltáraknak és archív fényképeknek köszönhetően továbbra is egyedülálló, mivel a párizsi székhelyű intézet őrzi az egykori khmer főváros legteljesebb tudományos emlékezetét.