Átkeresztelték és tovább vizsgálják a legkorábbi ausztrál gyarmati hajót
Új régészeti megállapításokat és technológiai részleteket tettek közzé Ausztrália legkorábbi ismert, gyarmati időszakban épített hajójáról az Ausztrál Nemzeti Tengerészeti Múzeum szakemberei. Közleményükből kiderül, a 2018-ban feltárt facsónak a legújabb vizsgálatok szerint kiterjedt áruszállítási feladatokat látott el a korai Sydney kikötőjében. A lelet a történelmi pontosság és az őslakosok iránti tisztelet jegyében új nevet is kapott, így ezentúl Cockle Bay-i csónak néven szerepel a nyilvántartásokban.
- Az Ausztrál Nemzeti Tengerészeti Múzeum szakemberei új régészeti és technológiai részleteket tártak fel a 2018-ban megtalált legkorábbi gyarmati építésű hajó maradványairól.
- A korábban Barangaroo néven ismert vízi járművet az őslakos közösségekkel folytatott egyeztetések után Cockle Bay-i csónakra nevezték át a történelmi hűség érdekében.
- A maradványok vizsgálata során rejtett vasszögeket fedeztek fel a faelemekben, ami alapvetően befolyásolja az 1800-as évek elejéről származó hajó konzerválási folyamatát.
A vízi járművet a megtalálási helye, a sydney-i Barangaroo metróállomás építési területe után éveken át Barangaroo-csónakként emlegették a szakirodalomban. A múzeum őslakos tanácsadó bizottságának javaslatára azonban a nevet megváltoztatták. A testület rámutatott, hogy Barangaroo az európaiak érkezése előtti korszak egyik legfontosabb őslakos nőalakja volt, akinek élete nem köthető egy gyarmatosítók által épített teherhajóhoz. Az új név az öböl korai európai elnevezésére utal, ami pontosabban tükrözi a lelet földrajzi kontextusát.
A maradványok kiterjedt régészeti elemzése egy hosszú és megterhelő szolgálati időt rajzolt ki a kutatók előtt. A faelemeken látható javítások nyomai jelzik, hogy a csónakot intenzíven használták áruszállításra Sydney kikötőjében, valamint a környező folyókon. A jelenleg is zajló történeti kutatások azt vizsgálják, hogy a hajó részt vett-e a távolabbi parti kereskedelemben is. A jármű mintegy százötven éven át feküdt az árapály-üledék, valamint a későbbi rakpartok alatt, ami kivételesen jó állapotú megőrződést eredményezett.
A hajótest épen maradt részeinek vizsgálata egy váratlan technológiai részletet is feltárt a közelmúltban. A szakemberek nagyméretű vasszögeket találtak a középvonal faelemeiben, amelyek a szerkezeti rögzítést szolgálták. Ezek az elemek a korábbi felmérések során rejtve maradtak, mivel teljesen beágyazódtak a fába, a felületüket pedig szurok és korróziós rétegek fedték el. A felfedezés nemcsak a korai ausztrál hajóépítési technikákról szolgáltat új adatokat, hanem a konzerválási munkálatok szempontjából is kritikus jelentőségű.
A vas jelenléte komoly kihívást jelent a faanyagok tartósításánál, mivel a fém kedvezőtlenül reagál a nedves faanyagok konzerválásához használt polietilénglikolra (PEG). Hasonló kémiai problémákat már más tengerészeti régészeti projekteknél, például a svéd Vasa hadihajó esetében is dokumentáltak. A kétszázkilencvennégy különálló faelemből álló leletegyüttes jelenleg fagyasztva szárításon és 3D-s fotogrammetriai rögzítésen esik át. A múzeum egy nyomtatott prototípus segítségével készíti elő a fizikai rekonstrukciót.
Ez is érdekelhet
A Cockle Bay-i csónak feltárása bepillantást enged az 1788-ban alapított Új-Dél-Wales büntetőgyarmat gazdasági átalakulásába. A 19. század első évtizedeiben a megfelelő szárazföldi úthálózat hiánya miatt a telepesek ellátása és a kereskedelem szinte kizárólag a vízi utakon zajlott. A kisméretű, helyben épített partmenti hajók jelentették a gazdaság éltető erejét, összekötve a mezőgazdasági területeket a sydney-i központtal. A hajó tárgyi emléke annak az időszaknak, amikor a fegyenctelep fokozatosan kereskedelmi kikötővárossá fejlődött.
Az Ausztrál Nemzeti Tengerészeti Múzeum a Business Sydney üzleti szervezettel együttműködve jelenleg vállalati támogatókat keres a projekt következő szakaszának finanszírozására, amely a végleges bemutatást is foglalja magában. A lelet a tervek szerint 2028-ban kerül egy állandó, nyilvános kiállításra, ahol a látogatók a modern Ausztrália kereskedelmi kezdeteinek legfontosabb tárgyi emlékét tekinthetik meg.
