Famaradványokat találtak Noé bárkájának feltételezett törökországi helyszínén

Elszenesedett famaradványokat hoztak a felszínre mintegy kilencméteres mélységből a Noé bárkájának vélt kelet-törökországi Durupınar-formációnál folytatott legújabb ásatások során. Bár a Sivas Cumhuriyet Egyetem vezetésével zajló kutatás radarképei a bibliai leíráshoz hasonló háromszintes anomáliát mutatnak a föld alatt, a szakemberek hangsúlyozzák, hogy a leletek laboratóriumi kormeghatározása nélkül egyelőre semmilyen tudományos bizonyíték nincs arra, hogy a maradványok valóban egy ókori hajóhoz tartoznának.

A 2026-os ásatási és geológiai kutatási szezon júniustól szeptember közepéig tartott a törökországi Ağrı tartományhoz tartozó Doğubayazıt körzetében. A Cenker Atila professzor által vezetett nemzetközi kutatócsoport talajradaros (GPR) felméréseket végzett, valamint mélyfúrásokkal vett talaj- és kőzetmintákat a különleges, hajó alakú természeti képződményből.

A kutatást támogató Noah's Ark Scans szervezet hivatalos közleménye szerint a fúrások során, kilencméteres mélységben elszenesedett famaradványokra bukkantak. A mintákat jelenleg laboratóriumi szénizotópos (C-14) kormeghatározásnak és fafaj-azonosításnak vetik alá, hogy kiderüljön a pontos koruk és származásuk.

A fizikai mintavétel mellett a geofizikai vizsgálatok is érdekes eredményeket hoztak, bár a radaradatok kiértékelésének egyelőre csak a húsz százalékával végeztek. Cenker Atila az Ağrı İbrahim Çeçen Egyetemen tartott októberi szimpóziumon elmondta, hogy a műszerek szabályos, folyosószerű lineáris anomáliákat és vélhetően kamrákat jeleztek a felszín alatt.

A legmeglepőbb felfedezés az volt, hogy a radar egy egymás felett elhelyezkedő, háromszintes szerkezetet mutatott ki a mélyben, ami kísértetiesen egybecseng a Genezis könyvének (Mózes első könyvének) leírásával, miszerint Noé bárkája három fedélzettel rendelkezett. Khosrow Bakhtar, a kutatócsoport tagja szerint ezeket a szabályos szerkezeteket nehéz lenne tisztán természetes geológiai folyamatokkal magyarázni.

A kutatócsoport vezetői és a független szakértők ugyanakkor rendkívül óvatosak az eredmények értelmezésével kapcsolatban. Andrew Jones, a projekt alelnöke kiemelte: a kilencméteres mélység önmagában nem garantálja a lelet ősrégi voltát, a szenesedett fa ugyanis akár egy évszázadokkal később ott táborozó pásztor tüzének maradványa is lehet.

Még ha a kormeghatározás bizonyítja is, hogy a fa az ókorból származik, a kutatóknak meg kell vizsgálniuk az üledékes kőzetrétegeket, a lehetséges emberi megmunkálás (például faragás) nyomait, valamint ki kell zárniuk annak lehetőségét, hogy a faanyagot a víz vagy a földcsuszamlás sodorta a jelenlegi helyére. A radaranomáliák esetében pedig a természetes kőzetrétegződés is létrehozhat a műszereken mesterségesnek tűnő alakzatokat.

A Durupınar-formáció egy körülbelül 157 méter hosszú, csepp vagy hajó alakú természeti képződmény a Tendürek-hegy közelében, amelyet 1959-ben fedeztek fel légifotókon. A helyszín azóta is a bibliai régészet egyik leginkább vitatott pontja, hiszen a Szentírás szerint Noé bárkája az Ararát hegyén (amelynek tágabb vonzáskörzetébe tartozik a formáció) feneklett meg az özönvíz után.

Az 1980-as és 1990-es években roncsolt kőzeteket és feltételezett hajóbordákat véltek felfedezni itt a kutatók, de az 1996-os átfogó geológiai vizsgálatok (Lorence Collins és David Fasold vezetésével) arra jutottak, hogy a hajó alakú bemélyedést csupán egy természetes sárlavina és a kőzetrétegek gyűrődése hozta létre. A mostani kutatás laboratóriumi eredményei várhatóan az elkövetkező hónapokban adnak majd pontosabb választ arra, hogy a rejtélyes formáció valóban rejt-e mesterséges faépítményt, vagy csupán a geológia és az emberi képzelet játéka.