Kiképzett kutyákkal félemlítette meg a foglyokat az SS Dachauban

Legalább harmincöt, az SS által használt kutyakennel alapjait, valamint feltehetően emberi csontmaradványokat tartalmazó hamurétegeket tártak fel a németországi dachaui koncentrációs tábor emlékhelyén. A terület tervezett átalakítását megelőző régészeti vizsgálatok során a szakemberek olyan építmények nyomait azonosították, amelyek korábban az SS kutyakiképzőinek tevékenységéhez kapcsolódtak. A kutatások emellett új részleteket tártak fel a tábor krematóriumának működéséről és az áldozatok holttesteinek kezeléséről is.

A feltárásokat a dachaui koncentrációs tábor egykori krematóriumának közelében végezték, ahol több, az SS őrségéhez kapcsolódó építmény maradványa került elő. A régészek többek között legalább harmincöt kutyakennel alapozását azonosították a helyszínen, amelyek egykor a tábor őrzésére használt állatok elhelyezésére szolgáltak. Az SS által kiképzett kutyákat nemcsak az őrzési feladatok ellátására, hanem a foglyok megfélemlítésére is alkalmazták, akiknek nemcsak fogvatartóik fegyelmezési taktikáiktól, hanem az állatok támadásaitól is tartaniuk kellett. Az építmények viszonylag jó állapotban fennmaradt alapjai most lehetővé teszik, hogy a kutatók pontosabb képet alkossanak az egykori létesítmény méreteiről és elrendezéséről, valamint a fogvatartottak mindennapi életéről.

Gabriele Hammermann, a dachaui koncentrációs tábor emlékhelyének igazgatója szerint az újonnan feltárt épületmaradványok fontos adatokkal egészítik ki az SS által alkalmazott kutyák szerepéről rendelkezésre álló történelmi ismereteket. A szakember hangsúlyozta, hogy a kutyakiképzés számára kialakított terület és a közvetlen közelében működő krematórium szorosan összekapcsolódott egymással, a felfedezett kennelek pedig kézzelfogható bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy az SS kiterjedt infrastruktúrát tartott fenn a foglyok őrzésére és megfélemlítésére használt kutyák számára. 

A feltárások során a régészek több helyszínen salakot és apró csonttöredékeket tartalmazó hamurétegeket is találtak, amelyek a krematórium kemencéiből származhatnak, és emberi maradványokat is tartalmazhatnak, ezt azonban egyelőre nem sikerült egyértelműen bizonyítaniuk a kutatóknak. A leletek különösen érzékeny kérdéseket vetnek fel, hiszen amennyiben valóban a koncentrációs tábor áldozatainak maradványairól van szó, azok megőrzése és méltó kezelése kiemelt jelentőséggel bír. Hammermann elmondta, hogy az emlékhely vezetése már megkezdte az egyeztetéseket az áldozatok emlékét ápoló közösségekkel arról, miként lehetne megfelelő módon gondoskodni a feltárt anyagokról. 

A régészeti munkálatokkal párhuzamosan végzett történeti kutatások azt is megállapították, hogy ugyanebben az épületegyüttesben működött a krematórium adminisztrációval foglalkozó szervezete is. Ez az egység felelt a holttestek elégetésének rendszerezéséért, illetve az ehhez kapcsolódó feladatok megszervezéséért és dokumentálásáért. A kutyakiképzők létesítményeinek és a krematórium adminisztrációjának közelsége jól mutatja, hogy a koncentrációs tábor különböző funkciókat ellátó egységei milyen szorosan kapcsolódtak egymáshoz. Az új eredmények olyan részletekkel egészítik ki a tábor történetét, amelyek a fennmaradt fényképek, írásos dokumentumok és egyéb történelmi források alapján korábban nem voltak teljes egészében rekonstruálhatók.

Mathias Pfeil, a Bajor Műemlékvédelmi Hivatal vezetője szerint a régészet egyre fontosabb szerepet játszik a náci tömeggyilkosságok helyszíneinek kutatásában. Ahogy az eseményeket személyesen átélő túlélők száma folyamatosan csökken, úgy válik mindinkább nélkülözhetetlenné a fennmaradt tárgyi bizonyítékok vizsgálata. A szakember hangsúlyozta, hogy a történelmi fényképek és írásos dokumentumok önmagukban nem feltétlenül nyújtanak teljes képet az egykori koncentrációs táborok működéséről, ezért a különböző forrástípusok eredményeit együttesen kell értelmezni. Megfogalmazása szerint a föld így a náci bűncselekmények utolsó, megmásíthatatlan tanújává válhat.

A régészeti vizsgálatokat a Freisingi Állami Építésügyi Hivatal rendelte meg a Bajor Műemlékvédelmi Hivatal szakmai közreműködésével. Ezzel párhuzamosan a Münsteri Egyetem kutatócsoportja az emlékhely megbízásából külön oktatási és tudományos célú feltárást is végzett, szintén a bajor örökségvédelmi hatóságokkal együttműködve. A munkálatok eredményeit a terület tervezett átalakítása során is figyelembe veszik, különös tekintettel az újonnan feltárt épületmaradványok megőrzésére és bemutatására.

A dachaui emlékhely vezetése jelenleg azt vizsgálja, miként lehetne a korábban kevésbé ismert épületegyüttest a látogatók számára is bemutathatóvá tenni. A tervek kidolgozásakor a történelmi hitelesség mellett az áldozatok emlékének megőrzése is meghatározó szempont, különösen a feltételezett emberi maradványok miatt. A mostani felfedezések így nemcsak a koncentrációs tábor működésének pontosabb megértéséhez járulhatnak hozzá, hanem ahhoz is, hogy a helyszín történetének eddig kevésbé ismert részletei a jövőben az emlékhely bemutatásának részévé válhassanak.