A brit gyarmatosítás fokozta az ausztráliai bozóttüzek kockázatát
A kontinens 1788-ban kezdődött brit gyarmatosítása és a hagyományos őslakos erdőgazdálkodási módszerek felszámolása tette a jelenkori Ausztráliát fokozottan kitetté a pusztító bozóttüzeknek, derül ki a Nature című tudományos folyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmányból, amelyben a Melbourne-i Egyetem kutatói geológiai és paleobotanikai adatokkal igazolták a történelmi tájhasználat-változás drasztikus következményeit. A szakemberek rámutattak, hogy az éghajlatváltozás hatásait jelentősen felerősítette az elmúlt bő két évszázadban sűrűvé vált eukaliptuszerdők magas gyúlékonyanyag-tartalma.
- A Melbourne-i Egyetem kutatói szerint az 1788-ban kezdődött ausztráliai brit gyarmatosítás jelentősen átalakította a kontinens növényzetét és erdőszerkezetét.
- Az őslakosok által évezredekig alkalmazott irányított égetés elhagyása miatt az eukaliptuszerdők sűrűsége a négyszeresére nőtt a korábbi nyitott erdőségekhez képest.
- A felhalmozódott növényi égéstermékek a jelenkori klímaváltozással párosulva sebezhetővé tették az ausztrál tájat a pusztító bozóttüzekkel szemben.
A Michael-Shawn Fletcher vezette kutatócsoport az ország délkeleti részén fekvő Croajingolong Nemzeti Park területének elmúlt ezer évét vizsgálta meg. A tómedrek üledékéből származó, megőrződött faszénminták elemzésével a tudósok képesek voltak rekonstruálni a történelmi tüzek hőmérsékletét és a növényzet átalakulásának folyamatát.
Az eredmények rávilágítottak arra, hogy az ausztrál őslakos közösségek a gyarmatosítás előtti korszakban úgynevezett kulturális, alacsony hőmérsékletű égetésekkel szabályozták az aljnövényzetet, ami egy ritkásabb, nyitott erdőszerkezetet tartott fenn. A brit gyarmatosítás után ezeket a gyakorlatokat felváltották a forró bozóttüzek, ami a korábbi nyílt ligetek gyors beerdősüléséhez vezetett.
A 18. század végétől érkező európai telepesek a tüzet pusztító erőként értelmezték, és igyekeztek kizárni a tájkezelésből. A rendszeres, irányított tüzek hiányában az eukaliptuszfák borítottsága a négyszeresére nőtt a régióban, hatalmas mennyiségű száraz faanyagot és gyúlékony aljnövényzetet halmozva fel.
A kutatók szerint ez a gyarmati földhasználatból eredő erdősűrűsödés már jóval az ember által előidézett modern klímaváltozás előtt megágyazott a jelenlegi tűzkrízisnek. Fletcher hangsúlyozta, hogy az erdők terjeszkedése és sűrűsödése adta át az irányítást az éghajlatnak a tűzvészek felett.
Ez is érdekelhet
Bár a történelmi klímaadatok azt mutatják, hogy a veszélyes és tűzveszélyes időjárási periódusok a gyarmatosítás előtt is rendszeresen visszatértek, az őslakosok által fenntartott ritkás táj megakadályozta a katasztrofális kiterjedésű erdőtüzek kialakulását.
Russell Mullett, a Gunaikurnai közösség egyik vezetője a tanulmány kapcsán rávilágított, hogy felmenőik szorosan együttéltek a tűzzel, amelyet towera néven a föld gondozásának alapvető eszközeként használtak. A szakemberek és az őslakos vezetők egybehangzó véleménye szerint a jövőbeli katasztrófák mérséklése érdekében elengedhetetlen a tradicionális égetési technikák rehabilitációja és beépítése a modern ausztrál erdőgazdálkodásba.
