Eltávolítanák a mocse kultúra köztéri erotikus szobrait Peruban
Egy perui szenátor hivatalosan indítványozta a kulturális minisztériumnál, hogy távolítsák el a preinka mocse civilizáció erotikus kerámiáinak nagyméretű másolatait egy észak-perui közparkból. A Trujillo városa mellett található installációk ügye ismét fellángolta a vitát a történelmi örökség és a közerkölcs viszonyáról: Milagros Jáuregui, a konzervatív Renovación Popular párt szenátora a kiskorúak pszichológiai védelmére hivatkozva követeli a műtárgymásolatok múzeumi falak közé száműzését.
- Egy perui politikus az erotikus mocse szobormásolatok köztérről való eltávolítását követeli.
- A három méter magas üvegszálas replikákat egy turisztikai parkban állították fel Trujillo mellett.
- A szakértők szerint a felnagyított alkotásokat kiszakították az eredeti, szakrális kontextusukból.
A vitatott alkotások a Termékenység Parkjában (Parque de la Fertilidad) találhatók, ahol Arturo Fernández korábbi polgármester 2021-ben kezdte el felállítani a nagyméretű, üvegszálból készült reprodukciókat a helyi turizmus fellendítése céljából. A három méter magas szobrok a huacos eróticos néven ismert ősi mocse kerámiák (huacók) felnagyított másolatai, amelyek nyílt szexuális aktusokat ábrázolnak.
A szenátor október végi parlamenti felszólalásában azzal érvelt, hogy a köztéren, szabadon megtekinthető ábrázolások negatívan befolyásolják a gyermekek idegrendszeri és pszichológiai fejlődését, mivel az emberi testarányok torzított vizuális feldolgozásával szembesülnek.
A modern politikai vitán túlmutat a műtárgyak eredeti történelmi és régészeti megítélése. Walter Alva perui régész a The Art Newspaper művészeti portálnak nyilatkozva kiemelte, hogy bár a múlt újrateremtésének szabadsága adott, a modern parki szobrokat teljesen kiszakították az eredeti történelmi kontextusukból. Az eredeti, mindössze 30 centiméter magas kerámiák a Kr. u. 3. és a 8. század között készültek, és kizárólag temetkezési felajánlásként helyezték el őket a sírokban. Az ábrázolt jelenetek nem a profán pornográfiát szolgálták, hanem egy összetett hitrendszer részeként a termékenységhez és az élet újjászületéséhez kötődtek.
A mocse civilizáció az inka hódítást évszázadokkal megelőzve, Peru északi partvidékének egy mintegy 700 kilométeres sávját uralta a mai Piura és Ancash régiók között. Bár a kultúra lenyűgöző öntözőrendszereket és vályogpiramisokat épített, művészetük legjellemzőbb megnyilvánulása a rendkívül élethű, narratív kerámiaművesség maradt. A prekolumbiánus amerikai civilizációk közül a mocsék készítették a legtöbb szexuális és erotikus témájú ábrázolást, amelyek a mindennapi élet, a harc és a vallási rituálék bemutatása mellett a kerámiaművészetük szerves részét képezték.
Ez is érdekelhet
A kultúra gazdagságát és fejlettségét leghíresebb régészeti felfedezésük, Sipán urának 1987-ben, Walter Alva által feltárt sírja is bizonyítja. A Chiclayo városa közelében talált, Kr. u. 3. századi uralkodói temetkezésben a király arannyal borított teste mellett nyolc kísérő, egy kutya, két láma és közel ötszáz értékes tárgy (köztük számos kerámia) került elő. A mocsék mindennapjait rögzítő eredeti, kisméretű huacák legnagyobb és legteljesebb gyűjteménye jelenleg a limai Larco Múzeumban található.
Az intézmény centenáriumát a közelmúltban ünneplő múzeum erotikus galériája az egyik leglátogatottabb kiállítótér, ahová az 1960-as évek előtt gyermekek egyáltalán nem léphettek be, és a kiskorúak látogatása ma is csak felnőtt kíséretében engedélyezett.
