Matematikai modellel vizsgálták Jézus feltámadásának korai tanúvallomásait

Valószínűségszámítási és statisztikai módszerekkel elemezte az ókeresztény hagyományt egy amerikai kutató, hogy tesztelje Jézus feltámadásának történeti hitelességét. Nathan Rockwood, a utahi Brigham Young Egyetem filozófusának az összeesküvés-elméletek lelepleződésének dinamikáját vizsgáló kutatásában szereplő matematikai modell arra az eredményre jutott, hogy egy kitalált történetet a korai tanúk csoportja szinte bizonyosan nem tudott volna évtizedeken át fenntartani anélkül, hogy a csalásra fény derüljön.

Nathan Rockwood vizsgálata azon a feltevésen alapul, hogy ha Jézus követői csupán kitalálták volna a feltámadás utáni találkozásokat, a történet nyilvános és folyamatos ismétlése során valakinek el kellett volna árulnia a megtévesztést. A modell kidolgozásakor a kutató abból indult ki, hogy minden egyes résztvevő évente 1 százalékos eséllyel fedte volna fel az esetleges hazugságot.

Az egyenletbe beépítette az ókori római népesedési és élettartam-adatokat is (Robert McIver kutatásait felhasználva), amelyek alapján 10 év elteltével a tanúk mintegy háromnegyede, 30 év után pedig a harmada lehetett még életben. A számítások David Robert Grimes korábbi modelljére támaszkodnak, aki a nagy összeesküvések, köztük a holdra szállás megrendezése körüli elméletek titokban tartási esélyeit elemezte.

Az elemzés két különböző létszámú csoportot vizsgált az 1. századi keresztény iratok, elsősorban Pál apostol levelei alapján. A 16 fős, szűkebb körű becslés a 11 apostolt, Pált, Jézus testvérét, Jakabot, valamint az üres sírt megtaláló 3 nőt foglalja magában. A modell szerint egy ekkora csoport esetében 95 százalékos valószínűséggel 28 éven belül lelepleződött volna egy esetleges kitaláció.

A 23 fős, bővebb csoportnál, amelyhez további női tanúkat, az emmauszi tanítványokat, Mátyást, Józsefet és az első vértanút, Istvánt is hozzászámolták, ez a küszöb már 17 év alatt elérkezett volna. A szerző megjegyzi, hogy a korabeli társadalmi viszonyok között egy tudatosan kitalált történet hitelesítésére a kitalálók valószínűleg csak férfi tanúkat neveztek volna meg.

Mivel a fennmaradt történelmi forrásokban nincs megbízható nyoma ilyen jellegű lelepleződésnek vagy beismerésnek, Rockwood arra a következtetésre jutott, hogy a tanúk beszámolói őszinték voltak. A tanulmány érvelése szerint a szándékos hazugságot a titoktartás valószínűtlensége, míg az őszinte tévedést, például egy tömeges hallucinációt, a bibliai beszámolókban szereplő fizikai érintések és közös étkezések zárják ki.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a modell önmagában nem bizonyítja a feltámadás tényét, csupán azt mutatja meg, hogy a szándékos összeesküvés elmélete statisztikailag tarthatatlan, és az eredmények erősen függnek az éves 1 százalékos lelepleződési arány feltételezésétől.

A kutatás szorosan kapcsolódik a korai kereszténység kialakulásának egyik legvitatottabb történelmi kérdéséhez. A Kr. u. 1. század közepén keletkezett páli levelek, különösen a korinthusiakhoz és a galatákhoz írt episztolák, a legkorábbi fennmaradt dokumentumok, amelyek a feltámadás tanúit listázzák. A történészek és bibliakutatók széles körben egyetértenek abban, hogy Pál apostol ezekben a szövegekben egy olyan szóbeli hagyományt rögzített, amely már az ő megtérése előtt, azaz közvetlenül Jézus keresztre feszítését követő években kialakult. Ez az időbeli közelség jelenti a legnagyobb kihívást a vallástörténészek számára, amikor a korai egyház robbanásszerű kialakulásának racionális magyarázatát keresik.

A Kr. u. 1. századi Júdea a Római Birodalom egyik legfeszültebb provinciája volt, ahol számos messiáskövetelő mozgalom tűnt fel, majd enyészett el a vezetőjük halálával. A római hatóságok által végrehajtott keresztre feszítés a legszégyenletesebb kivégzési módnak számított, amely a korabeli zsidó társadalmi és vallási normák szerint egy mozgalom teljes kudarcát jelentette.

A Názáreti Jézus követőinek esete történetileg egyedülálló, mivel a csoport nem széledt szét a vezető kivégzése után, hanem a feltámadásba vetett hitre hivatkozva egy új, a határokon átívelő vallási mozgalmat indított el. Rockwood interdiszciplináris elemzése ezt a szokatlan történelmi anomáliát igyekszik a statisztika eszközeivel megvilágítani.