Marilyn Monroe színészi tehetségét ünnepli a Torinói Filmfesztivál
Huszonnégy filmmel tiszteleg Marilyn Monroe előtt a november 24-én kezdődő Torinói Filmfesztivál, amely a hollywoodi legenda születésének századik évfordulója alkalmából nemcsak legismertebb szerepeit, hanem életének és személyiségének kevésbé ismert oldalát is bemutatja. A retrospektív vetítéssorozat célja, hogy a közönség a szexszimbólummá vált világsztár mögött felfedezze a kivételes színészi tehetséggel és komoly intellektuális érdeklődéssel rendelkező nőt is.
- A Torinói Filmfesztivál 24 filmmel emlékezik meg Marilyn Monroe születésének századik évfordulójáról.
- A válogatás klasszikus alakításai mellett dokumentumfilmeket és későbbi életrajzi feldolgozásokat is bemutat.
- Giulio Base művészeti igazgató a szexszimbólum mögött rejlő tehetséges, művelt színésznőre szeretné felhívni a figyelmet.
A november 24. és december 2. között zajló, 44. Torinói Filmfesztivál művészeti igazgatója, Giulio Base már 2025 novemberében bejelentette a megemlékezést. Az előző két évben a fesztivál Marlon Brando, illetve Paul Newman születésének századik évfordulóját ünnepelte, 2026-ban pedig egy női filmsztár került a középpontba. Base a Varietynek elmondta, különösen fontosnak tartotta, hogy az elsők között hirdessenek retrospektív programot Monroe centenáriumára.
Az 1926. június 1-jén született Marilyn Monroe mindössze 36 éves volt, amikor 1962 augusztusában meghalt. Rövid pályafutása ellenére a filmtörténet egyik legismertebb alakjává vált, akinek szőke haja, jellegzetes mosolya és érzéki megjelenése évtizedek óta a hollywoodi csillogást jelképezi. A róla kialakult kép azonban gyakran háttérbe szorította színészi teljesítményét és személyiségének összetettségét.
A torinói válogatás éppen ezen a leegyszerűsített képen szeretne változtatni. A műsorban olyan klasszikusok szerepelnek, mint Howard Hawks 1953-as Szőkék előnyben című zenés vígjátéka, az ugyancsak 1953-ban készült Hogyan fogjunk milliomost?, valamint Billy Wilder két közönségkedvence, a Hétévi vágyakozás (1955) és a Van, aki forrón szereti (1959). A válogatás ugyanakkor a színésznő korai, kevésbé ismert alakításaira is figyelmet fordít.
John Huston Aszfaltdzsungel című, 1950-es bűnügyi filmjében Monroe még csak kisebb szerepet játszott, akárcsak Joseph L. Mankiewicz ugyanabban az évben bemutatott Mindent Éváról című alkotásában. Ezek a munkák azonban fontos állomásai voltak pályafutásának, amelynek során a rövid feltűnésektől fokozatosan jutott el a főszerepekig. A programban helyet kapott Joshua Logan Buszmegálló című, 1956-os filmje és John Huston 1961-es Kallódó emberek című drámája is, amelyek különösen jól mutatják Monroe színészi lehetőségeinek sokszínűségét.
A szervezők nem elégedtek meg a színésznő filmográfiájának bemutatásával. A 24 alkotás között dokumentumfilmek és olyan játékfilmek is szerepelnek, amelyek Monroe életét vagy a halála után kialakult legendáját vizsgálják. Látható lesz Liz Garbus 2012-es Love, Marilyn című dokumentumfilmje, amely a színésznő fennmaradt írásain, levelein és naplójegyzetein keresztül enged betekintést belső világába.
Ugyancsak műsorra tűzik Pier Paolo Pasolini és Giovanni Guareschi 1963-as La rabbia című filmjét, amely archív felvételekkel idézi fel Monroe alakját. Az olasz rendező számára a színésznő halála nem pusztán egy filmsztár elvesztését jelentette, hanem a modern társadalom ellentmondásainak jelképévé is vált.
A későbbi feldolgozások között szerepel az 1996-os Norma Jean és Marilyn, amelyben Ashley Judd és Mira Sorvino alakította a színésznő két különböző életszakaszát. Bemutatják a 2011-es Egy hét Marilynnel című filmet Michelle Williams főszereplésével, valamint Andrew Dominik 2022-es Szöszi című alkotását is, amelyben Ana de Armas formálta meg Monroe-t. Ezek a filmek különböző értelmezéseket kínálnak, és nem tekinthetők a színésznő életének minden részletében hiteles rekonstrukcióinak.
Giulio Base szerint a megemlékezés egyik legfontosabb feladata annak bemutatása, mennyivel több rejlett Monroe-ban annál a szerepnél, amelybe Hollywood és a közönség gyakran beszorította. A Varietynek adott interjújában felidézte, hogy Lee Strasberg, a nagy hatású színészpedagógus állítólag a női Marlon Brandónak nevezte Monroe-t. Base külön kiemelte a színésznő olvasottságát, verseit, feljegyzéseit és naplóit, amelyek szerinte egy mélyen gondolkodó, művelt emberről tanúskodnak.
A művészeti igazgató úgy látja, Monroe tudatosan is képes volt eljátszani a felszínes, naiv szőkeség figuráját, miközben saját személyisége jóval összetettebb volt. Abban bízik, hogy a vetítések révén a fiatalabb nemzedékek nemcsak a világhírű ikont, hanem a jelentős színésznőt is felfedezik.
A centenáriumi megemlékezés a fesztivál vizuális megjelenését is meghatározza. A 2026-os rendezvény plakátjához George Barris 1962-ben, nem sokkal Monroe halála előtt készített fotósorozatának egyik felvételét választották. A Santa Monica-i tengerparton készült képek a színésznő utolsó ismert fotózásai közé tartoznak. A Torinói Nemzeti Filmmúzeum 1997-ben három, a fotós által aláírt nagyítást vásárolt meg a sorozatból, amelyek ma a múzeum Monroe-nak szentelt gyűjteményében láthatók.
Ez is érdekelhet
A filmfesztivál szervezői számára Monroe személye egyúttal lehetőséget kínál arra is, hogy a filmművészet iránt érdeklődő szűkebb közönségen túl szélesebb rétegeket szólítsanak meg. Giulio Base szerint a világszerte ismert sztárok közös kulturális élményt jelentenek, és olyan nézőket is elvezethetnek a fesztiválra, akik egyébként nem feltétlenül keresnék fel annak vetítéseit.
Marilyn Monroe alakját több mint hat évtizeddel a halála után is újraértelmezik a filmesek, az írók és a közönség. A torinói vetítéssorozat arra vállalkozik, hogy a filmvásznon őrzött alakításokon keresztül közelebb hozza azt a színésznőt, akinek tehetségét gyakran elhomályosította saját legendája.
