Hozzáférhetővé vált Szebeni András késő szocializmust dokumentáló fotóhagyatéka
A késő szocializmus társadalmát és hétköznapjait megörökítő új, kiterjedt fotógyűjteménnyel bővült az online fényképarchívum. A Fortepan szerkesztősége évfordulós válogatással és további, az 1964 és 1990 közötti időszakból származó digitalizált képekkel tette szabadon hozzáférhetővé a néhai Szebeni András fotóművész hagyatékának jelentős részét. Az archívum a nyolcvanadik születésnap alkalmából összesen 1374 keltezett felvételt integrált az adatbázisába a 2020-ban elhunyt Balogh Rudolf-díjas fotóriportertől.
- A Fortepan archívuma több mint ezer felvételt tett közzé Szebeni András hagyatékából.
- A fotóriporter a Kádár-korszakban a Nők Lapja munkatársaként készítette legismertebb képeit.
- Az életműben kiemelt szerepet kapott az elzárt közösségek és a kivesző kismesterségek dokumentálása.
A fotóriporter szakmai pályafutásának alapját a korabeli képes sajtóban végzett napi munka jelentette. Szebeni András 1964-ben kezdte karrierjét a Budapesti Fényképész Szövetkezetnél, majd 1972-től csaknem két évtizeden keresztül a Nők Lapja fotográfusa, később rovatvezetője volt.
Saját visszaemlékezései szerint a korszak hetilapos munkatempója lehetővé tette, hogy a fotóriporterek akár hosszú hetekig dolgozzanak egyetlen összetett riporttéma vizuális feldolgozásán. A feladatköréből adódóan az életmű a műtermi divatfotóktól az építőtábori és munkahelyi életképeken át a zenei koncertekig a szocialista mindennapok szinte minden aspektusát lefedte.
A gyorsan elkészíthető sajtófelvételek mellett Szebeni tudatosan vállalt hosszan követett, dokumentarista projekteket is. Ennek egyik legkiemelkedőbb példája az a sorozat, amely a kiveszőben lévő hagyományos kismesterségeket és a kétkezi munka közben megszerzett tudást dokumentálta. A fényképész lencsevégre kapott többek között kaptafakészítőt, mézeskalácsost, őrbottyáni harangöntőt és répáshutai szénégetőket. Ezek a felvételek – amelyekből 1983-ban a budapesti Műcsarnok Fényes Adolf Termében is önálló kiállítás nyílt – a műhelyek elrendezésének, a használt szerszámoknak és a munkafogásoknak a pontos rögzítésével komoly történeti és néprajzi forrásértékkel bírnak.
Az életmű társadalomtörténeti szempontból legfajsúlyosabb része az a munkája, amelyben a nyilvánosság elől elzárt, marginális közösségeket térképezett fel. Szebeni az 1970-es évek végétől Bakonyi Péter újságíróval közösen járta a magyarországi pszichiátriai intézeteket (Lipótmezőt, Nagykállót, Sopronbánfalvát), és a hatásvadász beállításokat kerülve örökítette meg a betegek és ápolók zárt világát.
Bár az anyagnak tervezett önálló kiállítást a korabeli kultúrpolitika megakadályozta, a felvételek könyv formájában megjelenhettek. Egy másik hosszú távú munkájában a magyarországi szerzetesrendek (bencések, ferencesek, piaristák) zárt, intézményi mindennapjait fényképezte a pártállami keretek között.
Ez is érdekelhet
Szebeni karrierjében a portréfotózás is hangsúlyos szerepet kapott, amelynek során több meghatározó értelmiségivel személyes munkakapcsolatot alakított ki. Pilinszky Jánosról készült portréját maga a költő is használta a külföldi kötetkiadásaiban, sőt a Magyar Posta is ezt a felvételt vette alapul a 2021-es emlékbélyegéhez.
A rendszerváltozás éveiben az írókkal való együttműködése tovább folytatódott: Esterházy Péterrel közösen adták ki a közép-európai átalakulást megörökítő, "A vajszínű árnyalat" című fotóalbumot. A korszak dokumentálása kiterjedt a politikai átmenet kiemelkedő eseményeire is, például Teréz anya 1989-es budapesti látogatására vagy az 1990-es taxisblokádra, amelyek szintén a most közzétett online gyűjtemény részét képezik.
