Kilencezer békacsont árulta el, mi történt egy római kori településen
Több mint 9000 béka- és varangycsont került elő egy római kori település egyik árkából Angliában. A különös lelet sokáig megfejtetlen maradt, a legújabb vizsgálatok azonban arra utalnak, hogy a maradványokat ragadozó madarak, valószínűleg rövidfülű baglyok halmozták fel egyetlen tél során.
- Több mint 9000 béka- és varangycsont került elő egy angliai római kori lelőhely árkából.
- A csontok vizsgálata szerint a maradványok nagy része ragadozó madarak emésztőrendszerén haladt át.
- A kutatók szerint rövidfülű baglyok gyűlhettek össze a területen egyetlen télen, mintegy 1700 évvel ezelőtt.
Több mint 9000 béka- és varangycsont került elő egy angliai római kori település egyik árkából, a különös lelet eredete azonban sokáig rejtély maradt. A Bournemouth Egyetem és a Museum of London Archaeology (MOLA) kutatói most arra jutottak, hogy a maradványokat valószínűleg rövidfülű baglyok halmozták fel egyetlen tél során, mintegy 1700 évvel ezelőtt.
A leleteket 2016 és 2018 között tárták fel a Bar Hill nevű lelőhelyen, az A14-es autópálya fejlesztéséhez kapcsolódó régészeti munkák során. A csontok egy nagyjából húszméteres árokból kerültek elő. Különös jelentőségüket az adta, hogy a teljes településen feltárt több mint 12 ezer kisebb állati maradvány csaknem háromnegyede erről az egyetlen helyről származott.
A kutatók korábban több lehetséges magyarázatot is felvetettek. Elképzelhetőnek tartották, hogy a békák a hideg miatt pusztultak el, az árokban rekedtek, esetleg emberi fogyasztás vagy rituális tevékenység során kerültek oda.
A rejtély megoldásához a csontok felszínét és törésmintázatát vizsgálták. A több mint 1600 elemzett csont és fog jelentős részén olyan nyomokat találtak, amelyek arra utaltak, hogy az állatok egy ragadozó emésztőrendszerén haladtak át. Emberi feldolgozásra, vágásra vagy égetésre utaló jeleket nem azonosítottak.
A nyomok leginkább a rövidfülű baglyok köpetében található csontmaradványokra hasonlítottak. Ezek a madarak egészben nyelik le zsákmányukat, majd az emészthetetlen részeket köpet formájában öklendezik vissza. A kutatók szerint más ragadozó madarak, köztük rétihéják is jelen lehettek a területen.
A radiokarbon-vizsgálatok a csontokat a Kr. u. 3. századra keltezték. A kutatók a békák életkorát is megbecsülték a csontjaik mérete alapján. Az eredmények szerint többségük fiatal állat volt, amely az első életévében, ősszel vagy télen pusztult el. Mindez arra utal, hogy a csontok egyetlen téli időszak alatt halmozódtak fel.
A jelenség hátterében a környék átalakuló tája állhatott. A római korban a területen kiterjedt erdőirtások nyomán legelők és nyílt füves területek alakultak ki. A víz visszahúzódásával időszakos tavak és kisebb vizes élőhelyek jöttek létre, amelyek kedveztek a békák szaporodásának. A hirtelen megnövekedett táplálékkínálat a ragadozó madarakat is odavonzhatta.
Ez is érdekelhet
A kutatók szerint a baglyok jelenléte arra is utalhat, hogy a lelőhelynek ezt a részét az emberek télen alig használták. Elképzelhető, hogy a területet főként nyáron legeltetésre vették igénybe, a hidegebb hónapokban pedig elnéptelenedett. Felmerült az is, hogy valamilyen társadalmi vagy rituális okból kerülték, ezt azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztják alá egyértelműen.
A csontok eredete tehát nagy valószínűséggel tisztázódott, a helyszín egykori használatáról és az emberek szerepéről azonban még maradtak nyitott kérdések.
