Kőfallal védekeztek a jégkorszak hidege ellen az őskorban
Mintegy 23.000 évvel ezelőtt az őskori emberek kőfallal zárták el egy görögországi barlang bejáratának jelentős részét, feltehetően azért, hogy megvédjék magukat a jégkorszak zord időjárási körülményeitől. A Thesszália régióban található Theopetra-barlang különleges építménye a történelem előtti építészet egyik legkorábbi ismert példája lehet, amely arra utal, hogy az emberi közösségek már jóval a földművelés és az első városok megjelenése előtt tudatosan alakították át lakókörnyezetüket.
- Mintegy 23 ezer évvel ezelőtt az őskori emberek kőfallal zárták el a görögországi Theopetra-barlang bejáratának jelentős részét, feltehetően a hideg elleni védekezésként.
- A barlang bejáratának kétharmadát elzáró építmény Görögország egyik legkorábbi ismert ember alkotta szerkezete, amelynek korát optikailag stimulált lumineszcenciás vizsgálattal határozták meg.
- A kutatók szerint a kőfal a jégkorszak egyik leghidegebb időszakában épülhetett, és a hideg szelek beáramlásának mérséklésével javíthatta a lakók életkörülményeit.
A Kalambaka városának közelében, a meteorai sziklaformációktól nem messze található Theopetra-barlang Európa egyik jelentős őskori régészeti lelőhelye, ahol az emberi jelenlét nyomai több tízezer éves időszakot ölelnek fel: a mészkőbarlangban végzett feltárások során a kutatók a középső és felső paleolitikumtól a mezolitikumon át egészen a neolitikumig terjedő korszakokból származó leleteket azonosítottak már a korábbi feltárások során. A legkülönlegesebb emlékek közé tartozik a barlang bejáratánál kialakított kőfal, amely eredetileg a nyílás mintegy kétharmadát zárhatta el, és a vizsgálatok alapján körülbelül Kr. e. 21 000-ben épülhetett.
A barlang szisztematikus régészeti feltárása 1987-ben kezdődött Nina Kyparissi-Apostolika görög régész vezetésével, a kőfal korának meghatározásáról pedig 2010 márciusában számolt be a görög kulturális minisztérium. A kutatók optikailag stimulált lumineszcenciás (OSL) kormeghatározást alkalmaztak, amelynek segítségével megállapítható, hogy az ásványi szemcséket mikor érte utoljára napfény. A görög Démokritosz Nemzeti Tudományos Kutatóközpont archeometriai laboratóriumában végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az ősi lelet mintegy 23 ezer éves lehet, vagyis az őskor egyik leghidegebb időszakában emelhették. A kutatók szerint a fal elsősorban gyakorlati célt szolgálhatott, mivel a barlang bejáratának leszűkítésével mérsékelhette a hideg szelek beáramlását, és kedvezőbb életkörülményeket teremthetett az ott élők számára.
A görög Aegeus régészeti társaság az építményt Görögország legrégebbi ismert ember alkotta szerkezeteként tartja számon, bár a világ legősibb falaként történő azonosítás további összehasonlító vizsgálatokat igényel. Az eddigi feltárások során kőeszközök, tűzhelyek, emberi csontmaradványok, állatcsontok és különböző dísztárgyak is előkerültek a területről, amely a Radiocarbon folyóiratban megjelent, Yorgos Facorellis, Nina Kyparissi-Apostolika és Yannis Maniatis által jegyzett kutatás szerint mintegy 50 ezer éve az ember szolgálatában állhat. A lelőhely különösen figyelemre méltó emlékei közé tartoznak azok az őskori emberi lábnyomok, köztük gyermekeknek tulajdonított lenyomatok, amelyeket egyes korábbi értelmezések körülbelül 130 ezer évvel ezelőttre datáltak.
Ez is érdekelhet
A barlang régészeti rétegei emellett lehetőséget biztosítanak annak tanulmányozására, hogy hogyan alakult át az emberi életmód a paleolitikum vadászó-gyűjtögető közösségeitől a neolitikum földműveléssel és állattartással foglalkozó társadalmaiig. Ez az átmenet alapvetően megváltoztatta az emberi települések szerkezetét, a táplálékszerzés módját és a közösségek társadalmi kapcsolatait, miközben egyre összetettebb építészeti megoldások kialakulásához vezetett. A Theopetra-barlang hosszú időszakot átfogó leletanyaga ezért különösen értékes, mivel ugyanazon a helyszínen teszi vizsgálhatóvá az emberi alkalmazkodás és technológiai fejlődés különböző szakaszait.
