Titkosított szovjet dokumentumokat hoztak nyilvánosságra az Interkozmosz űrprogramról

Az Orosz Állami Tudományos-Műszaki Dokumentációs Levéltár (RGANTD) most először tett közzé olyan egyedi archív dokumentumokat, amelyek részletesen bemutatják a szovjet Interkozmosz űrprogram történetét, különös tekintettel a szocialista országokból származó űrhajósok kiválasztási és kiképzési folyamataira. A testület által publikált iratok rávilágítanak arra, hogy a szovjet szakemberek milyen szigorú orvosi és műszaki feltételekhez kötötték a külföldi kutatóűrhajósok felkészítését a Szaljut orbitális állomásokon végrehajtandó egyhetes küldetésekre. Az újonnan hozzáférhetővé vált akták betekintést engednek a szovjet űrprogram diplomáciai és katonai hátterébe is, amely a hidegháborús űrverseny egyik kiemelt projektje volt.

A levéltárban fellelt dokumentumok között szerepel az Interkozmosz tanácsának 1976. december 1-jei határozata, amely lezárta az első, három országból (Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK) álló űrhajósjelölt-csoport orvosi vizsgálatának harmadik szakaszát. A kiválasztási folyamat az egyes országok nemzeti bizottságai által végzett ambuláns és klinikai vizsgálatokkal kezdődött, majd a szovjet hatóságok vették át az irányítást.

A sikeres pályázóknak szakirányú felsőfokú végzettséggel, repülési tapasztalattal, kiváló fizikai kondícióval és megfelelő orosz nyelvtudással kellett rendelkezniük. A harmadik szakaszt követően, a Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központban (CPK) országonként csupán két-két jelöltet - egy kijelölt űrhajóst és egy tartalékost - tartottak bent a programban.

Az akták részletesen dokumentálják a nemzetközi személyzetek kétszintű - általános űrhajós és repülési-űrkutatási - felkészítését, amely 1976 decemberében vette kezdetét. Az elméleti képzés során a jelöltek csillagászatot, navigációt, repülésdinamikát, valamint a Szojuz űrhajók és a Szaljut állomások rendszereinek felépítését sajátították el. A gyakorlati fázis vadászrepülőgépeken és repülő laboratóriumokban végrehajtott gyakorlatokat, valamint kiterjedt vesztibuláris és fizikai tréningeket foglalt magában.

Különös figyelmet fordítottak a TDK-7K komplex szimulátoron végzett oktatásra, ahol az űrhajósok a repülés minden fázisát - beleértve a dokkolást és a vészhelyzeti ereszkedést is - szkafanderben és anélkül is begyakorolták. A kiképzés célja az volt, hogy a külföldi kutatóűrhajósok vészhelyzet esetén képesek legyenek önállóan is átvenni a küldetés irányítását.

Az alapos felkészítést követően a vizsgabizottság 1978 elejére nyilvánította repülésre alkalmasnak az első csoportot. Márciusban a Szojuz-28 fedélzetén Alekszej Gubarev szovjet parancsnok és Vladimír Remek csehszlovák kutatóűrhajós indult az űrbe. Őket követte júniusban a Szojuz-30 expedíciója Pjotr Klimukkal és a lengyel Mirosław Hermaszewskivel, majd augusztusban a Szojuz-31 személyzete, Valerij Bikovszkij és a keletnémet Sigmund Jähn.

A program kiterjesztésével 1978 márciusa és 1981 májusa között összesen kilenc nemzetközi legénység utazott a világűrbe, bevonva Bulgária, Magyarország, Vietnam, Kuba, Mongólia és Románia űrhajósait is, akik a súlytalanság körülményei között végezhettek orvosi, biológiai és fizikai kísérleteket. Magyarországról Farkas Bertalan utazott az űrbe 1980 májusában.

Az Interkozmosz programot a Szovjetunió, valamint nyolc szocialista állam - Bulgária, Magyarország, az NDK, Kuba, Mongólia, Lengyelország, Románia és Csehszlovákia - hozta létre 1967 áprilisában, kezdetben kizárólag személyzet nélküli kutatások (űrbiológia, meteorológia és távérzékelés) céljából. A program radikális átalakítására és az együttműködési megállapodás kiterjesztésére 1976 nyarán került sor, amikor a szovjet vezetés - válaszul az amerikai Apollo-program sikereire - megnyitotta a lehetőséget a szövetséges államok állampolgárai előtt az emberes űrrepülésekre.

A politikai és tudományos presztízsprojektként működő Interkozmosz 1978 és 1988 között 13 ország 14 külföldi űrhajósát juttatta el a Szaljut-6, a Szaljut-7 és a Mir űrállomásokra, majd a hidegháború végével és a keleti blokk felbomlásával, 1991-ben hivatalosan is lezárult.