Stonehenge-nél is régebbi őskori csillagvizsgáló épült Csehország területén

2026. augusztus 23.-Múlt-kor

A Nyugat-csehországi Egyetem munkatársai egy hatezer-ötszáz éves, a Stonehenge-nél ezer évvel régebbi őskori csillagvizsgáló maradványait tárták fel a csehországi Chleby mellett. A közép-európai térség egyik legkorábbi rituális és asztronómiai központja pontosíthatja a kontinens monumentális építményeinek kronológiáját.

Összefoglaló
  • A Nyugat-csehországi Egyetem régészei egy hatezer-ötszáz éves, kör alakú neolitikus szentélyt tártak fel Chleby közelében.
  • A kétszázharminc méter átmérőjű építmény tizenkét nyílása pontosan illeszkedik a Hold és a Nap geometriai ciklusaihoz.
  • A területet viszonylag hamar elhagyták, a vaskorban pedig már csak egyszerű településként funkcionált a betemetett árkok felett.
Stonehenge-nél is régebbi őskori csillagvizsgáló épült Csehország területén

A Petr Krištuf régész vezette ásatások során egy csaknem kör alakú, kétszázharminc méter átmérőjű építményt tártak fel, amelyet egy több mint két és fél méter mély árok határol. A csehországi területen egyedülállónak számító neolitikus komplexum különlegességét a peremén elhelyezkedő tizenkét nyílás adja. A térbeli modellezések alapján ezek elrendezése egy gondosan kiszámított geometriai és csillagászati rendszert követ, amely a Hold tizennyolc éves csomóponti ciklusának szélsőértékeihez, valamint a nyári és téli napfordulókhoz igazodik.

A nyílások tájolása azt mutatja, hogy az építők tapasztalati úton szerzett csillagászati tudásukat egy funkcionális naptár létrehozására használták fel. Ez a rendszer szabályozhatta a korai földműves közösségek szertartásait és termelési ciklusait.

A hasonló, főtengelyekre épülő térszervezést a kutatók eddig elsősorban a jóval későbbi brit Stonehenge esetében dokumentálták, a chlebyi leletegyüttes azonban ezt a nap-hold szentélymodellt több mint egy évezreddel korábbra datálja a közép-európai régióban.

A rituális funkciót erősítik a bejáratok közelében talált bika- és szarvasmarha-maradványok. Jan Turek, a Károly Egyetem kutatója szerint a bikakultusz az európai őskori agrártársadalmak széles körben elterjedt vallási eleme volt, amely a termékenységhez és az évszakok megújulásához kapcsolódott. Az árok betöltéséből emberi csontok is előkerültek, a legújabb rétegtani elemzések ugyanakkor azt mutatják, hogy a szentély használata nem volt folyamatos.

Szemben más európai megalitikus emlékekkel, ezt az építményt viszonylag gyorsan elhagyták, és a vaskorra a betemetett árkok helyén már csak egy egyszerű település állt.

A kutatás jelenlegi szakaszában a szakemberek a puszta tárgyi leleteken túl a talaj kémiai nyomait is vizsgálják. A Hradec Králové-i Egyetem munkatársa, Jan Fišer által irányított talajelemzések a szerves vegyületek és nyomelemek alapján próbálják azonosítani az áldozati zónákat, az élelmiszer-fogyasztás helyszíneit vagy a közösségi gyülekezőtereket.

A hatezer-ötszáz éves emlék vizsgálata elengedhetetlen a neolitikus társadalmak átmeneti időszakának megértéséhez, mivel rávilágít arra, hogyan értelmezték az időt, a teret és a kozmoszt az első európai földműves kultúrák.