Csillagászati navigációt használhattak az újkőkori Málta tengerészei
Az újkőkori Málta lakói fejlett csillagászati navigációt alkalmazhattak a Földközi-tengeren való átkelések során. Robert Peter Barratt tanulmánya régészeti és archeocsillagászati adatok alapján rámutat, hogy a hatezer évvel ezelőtti megalitikus építmények tájolása nemcsak kultikus, hanem gyakorlati, tengerészeti célokat is szolgált.
- Az újkőkori Málta lakói fejlett csillagászati ismeretekkel és tengerészeti képességekkel rendelkeztek.
- A szigeteken található megalitikus templomok a feltételezések szerint a Dél Keresztje csillagképhez igazodnak, ami az éjszakai tájékozódást segítette.
- A régészeti leletek, köztük a Pantelleria szigetéről származó obszidián is bizonyítják, hogy a korabeli hajósok nagy távolságokat tettek meg a nyílt vízen.
A Kr. e. 3600 körül Szicíliából vagy esetleg a mai Líbia területéről bevándorló telepesek egy mintegy ezerötszáz éven át tartó építkezési korszakot indítottak el a máltai szigetcsoporton. Ennek során több mint két tucat megalitikus kőszerkezetet, köztük a Tarxien és az egyiptomi piramisoknál is régebbi, Gozo szigetén található Ggantija világörökségi helyszíneit hozták létre.
Reuben Grima, a Máltai Egyetem régésze szerint a Szicíliától való csaknem száz kilométeres távolság leküzdése iránytű és navigációs eszközök nélkül hatalmas teljesítmény volt, amely elengedhetetlenül megkövetelte az égitestek mozgásának pontos ismeretét.
A Digital Applications in Archaeology and Cultural Heritage című folyóirat egy korábbi, 2022-es tanulmányára hivatkozva a Phys.org cikke kiemeli, hogy a Tarxien komplexum legjelentősebb égi tájolása a Dél Keresztje, azaz a Crux csillagképhez igazodik. Mivel a Szicília és Málta közötti tengeri út a fatörzsekből vájt csónakokkal több mint egy napot vett igénybe, az éjszakai navigáció elkerülhetetlen volt.
A déli irányba tartó hajósok a csillagképet követve, míg a visszaúton azt a hátuk mögött hagyva tájékozódhattak a nyílt vízen, ahol a partvonal sokszor egyáltalán nem látszott. A szakértők felvetették, hogy a templomok bejáratainál felgyülemlő esővíz egyfajta primitív tükörként szolgálhatott az égitestek tanulmányozásához és a navigációs ismeretek átadásához a fémből készült eszközök megjelenése előtt.
A nyílt tengeri hajózás és a kiterjedt kapcsolatrendszer fizikai bizonyítékait jelentik a Máltán feltárt obszidiáneszközök is, amelyek a vulkáni üveg egyedi kémiai ujjlenyomata alapján egyértelműen az Olaszországhoz tartozó Pantelleria szigetéről származnak.
Ez is érdekelhet
Isabelle Vella Gregory, a University College London kutatója a lapnak elmondta, hogy az újkőkori közösségek sokkal komplexebb hitvilággal rendelkeztek, mint azt a hátrahagyott kövek és kerámiák alapján korábban feltételezték. A téridő, a múlt, a jelen és a jövő fogalmai szorosan összefonódtak a mindennapjaikkal, ami megmutatkozott a temetkezési szokásaikban, a tájhasználatban és a templomaik csillagászati viszonyítási pontjaiban is.
A kutatók egyetértenek abban, hogy a történelem során a modern kor embere indokolatlanul gyakran alábecsülte a prehisztorikus társadalmak technológiai és intellektuális képességeit.
