700 éves recept árulja el, hogyan főztek szappant a középkorban
Fahamu, bárányzsír, égetett mész, só és még egy kevés búzaliszt is szerepelt egy 14. századi angol szappan receptjében. A részletes leírás nemcsak arról árulkodik, miből készült a középkori tisztálkodószer, hanem arról is, milyen pontos gyakorlati tudással rendelkeztek a kor mesterei egy olyan kémiai folyamatról, amelynek működését még nem tudták modern fogalmakkal megmagyarázni.
- Egy 14. századi angol kézirat részletes receptet őrzött meg a tölgyfahamuból és bárányfaggyúból készített fehér szappanhoz.
- A lúgot tölgyfahamu, forró víz és égetett mész felhasználásával állították elő, majd megolvasztott faggyút és sót adtak hozzá.
- A recept meglepő összetevője a búzaliszt volt, amelyet hideg lúggal keverve és vásznon átszűrve adagoltak a masszához.
- A készítők mérőműszerek helyett a szappan sűrűségéből, szétválásából és keverés közbeni viselkedéséből ítélték meg a folyamat sikerét.
A recept a cambridge-i Trinity College könyvtárában őrzött MS O.9.39 jelzetű kéziratból származik. A kötet egyik része 14. századi középangol nyelvű recepteket tartalmaz, főként festékek, színezőanyagok és különféle kézműves eljárások készítéséhez. A szakirodalomban Trinity Encyclopedia néven ismert gyűjteményben bőrkikészítésről, prémek kezeléséről, drága anyagok utánzásáról, édességekről és több szappanreceptből is olvashatunk.
A középkori szappan természetesen nem előzmények nélkül született meg. Zsiradék és lúgos anyagok keverékéből már az ókorban is készítettek tisztítóanyagokat, a középkorra pedig Európa egyes vidékein önálló mesterséggé fejlődött a szappanfőzés. A felhasznált alapanyagok területenként eltértek: a mediterrán vidékeken az olívaolaj kínálkozott zsiradékként, északabbra viszont gyakran állati faggyút használtak. A lúgos közeget többek között fahamuból állították elő.
A Trinity-kéziratban szereplő egyik recept kifejezetten fehér szappan készítését írja le. Elsőként tiszta, átszitált tölgyfahamut kellett egy nagy edénybe tenni, majd forró vizet önteni rá. Az elegyet alaposan megkeverték, lefedték, és egy teljes napig állni hagyták. Így készült el a szappanfőzéshez szükséges lúgos oldat első változata. Másnap égetett meszet és újabb adag forrásban lévő vizet adtak hozzá, majd ismét egy napig pihentették. A fahamuból kioldódó lúgos vegyületek tették lehetővé, hogy a később hozzáadott zsiradék szappanná alakuljon; a mész az oldat lúgosságának fokozásában játszott szerepet.
A következő lépésben az elkészült lúg egy részét rézedényben felforralták, majd előre megolvasztott, megtisztított bárányfaggyút adagoltak hozzá. A keveréket folyamatosan kavargatni kellett, miközben kis mennyiségű fehér só is került bele. A legmeglepőbb összetevő mégis talán a búzaliszt volt. Ezt először kevés hideg lúggal keverték el, majd vásznon átszűrték, hasonlóan ahhoz, ahogyan keményítőt készítettek. Az így kapott elegyet azután a fővő szappanhoz adták.
A középkori készítő természetesen nem mérhetett hőmérsékletet vagy pH-értéket, ezért a recept részletesen leírta, mit kellett látnia ahhoz, hogy tudja: jó úton jár. Addig kellett keverni az anyagot, amíg annyira besűrűsödött, hogy a keverőfa húzása közben rövid időre láthatóvá vált az edény alja. A masszának akkor sem volt szabad azonnal visszafolynia, amikor a bottal félretolták.
A leírás még a lehetséges hibákra is kitért. Ha a keverék túlságosan felhabzott és emelkedni kezdett, vissza kellett verni; ha pedig a faggyú és a lúg szétvált, újabb lúgot kellett hozzáadni, amíg az összetevők ismét egységes masszává nem álltak össze. Ez a gyakorlati útmutatás különösen értékessé teszi a receptet, hiszen nem egyszerű alapanyaglistát őriz, hanem egy tapasztalati úton kialakult technológiai tudást.
Amikor a szappan megfelelő állagú lett, levették a tűzről, és egy előzőleg benedvesített formába öntötték. Ezután sík felületen hagyták megszáradni és megkeményedni. A középkori útmutatás lényege egyszerű volt: ha a massza a formában szép tömbbé száradt, a szappan elkészült.
Ez is érdekelhet
Mai kémiai ismereteinkkel a folyamat könnyen magyarázható. A zsiradékban található trigliceridek erősen lúgos közegben elszappanosodnak, és többek között zsírsavsók keletkeznek – vagyis maga a szappan. A középkori mester nem ismerte ennek molekuláris hátterét, viszont a szín, az állag, a szétválás és a keverék viselkedése alapján pontosan felismerte, mikor halad megfelelően a folyamat.
A Trinity Encyclopedia ezért többet mond el a középkorról egy különös tisztálkodási receptnél. Azt mutatja meg, miként adták tovább a mesterek azt a tudást, amelyet hosszú gyakorlattal szereztek meg: nem képletekkel, hanem megfigyelésekkel, próbákkal és jól felismerhető jelekkel.
