Senki nem tudja, mit rejthet az indiai megalitikus sziklasír
Kétezer éves, kőbe vájt megalitikus sziklasírt azonosítottak Dél-Indiában: a kamra belseje egyelőre földdel van feltöltve és az ásatások megkezdéséig a régészek nem rendelkeznek részletesebb adatokkal annak tartalmáról. Az építmény becsült kora kizárólag a műemlék formavilágán és a szélesebb kéralai megalitikus hagyományban elfoglalt helyén alapul.
- Egy indiai magánterületen nagyjából kétezer évesre becsült, lateritsziklába vájt megalitikus sírkamrát azonosítottak a régészek.
- A felülről nyitott, kör alaprajzú építmény kormeghatározása egyelőre a területi analógiákon alapul, hivatalos régészeti feltárása még várat magára.
- A felfedezés szorosan illeszkedik Kérala állam északi részének vaskori temetkezési hálózatába, megerősítve az egykori települések kiterjedtségét.
A magánterületen található építményt dr. Nandakumar Koroth, a kanhangadi Nehru Kollégium történelem tanszékének vezetője vizsgálta meg, és lateritsziklába vájt megalitikus sírkamraként azonosította. A közvetlenül a vöröses színű kőzetbe faragott kamra belső tere kör alaprajzú, amelyhez egy kőtömbökkel lezárt, kifelé vezető bejárat csatlakozik.
A szerkezet tetején egy körülbelül ötven centiméter átmérőjű nyílás található, amely nagyjából két méter mélyen vezet le az alsó térbe. A beszámolók szerint a nyílást eredetileg fedő kőlap jelenleg a kamra belsejében hever, míg a felszíni bemenetet mintegy hetvenöt évvel ezelőtt egy nagyobb sziklával torlaszolták el.
A Nittadukkam területén azonosított sírkamra jelenleg részben fel van töltődve talajjal, belső teréből egyelőre nem kerültek elő kerámiatöredékek vagy egyéb sírmellékletek. Bár a hasonló kéralai megalitikus temetkezésekből korábban agyagedények, vastárgyak és emberi maradványok is előkerültek, ezen a helyszínen még nem bizonyított az ilyen jellegű leletek fennmaradása.
Az építmény nagyjából kétezer évesre becsült kora kizárólag a műemlék formavilágán és a szélesebb kéralai megalitikus hagyományban elfoglalt helyén alapul. A lelőhelyről eddig nem publikáltak radiokarbonos kormeghatározási adatot, hivatalos régészeti feltárása még nem történt meg.
A felfedezés szorosan illeszkedik a Kászaragód körzetben korábban megfigyelt régészeti mintázatokhoz, ahol a vaskorban kiterjedt temetkezési hálózat alakult ki. Hasonló, sziklába vájt kamrákat dokumentáltak a térség több pontján, köztük Ummicsipojil, Karajad, Peralam és Panajal területén. Ezek a helyszínek számos közös építészeti vonást mutatnak a most azonosított szerkezettel, beleértve a kör alakú tetőnyílásokat, a lateritbe vájt belső tereket és a különálló bejáratokat. Panajalban 2026 márciusában számoltak be egy szinte azonos felépítésű, földdel töltött kamráról, amely szoros építészeti analógiát kínál a kutatók számára.
Ez is érdekelhet
A dél-indiai megalitikus kultúra jellemzően a Krisztus előtti első évezredtől a Krisztus utáni első századokig virágzott, és komplex társadalmi szerkezetű, vasművességet alkalmazó közösségeket takar. Az Ummicsipojilban végzett korábbi munkálatok során hasonló sírkamrákból már kerültek elő tárgyi emlékek, például terrakotta gyöngyök.
A szakemberek szerint a mostani azonosítás tovább erősíti a tudományos álláspontot, amely szerint Kanhangad környékén aktív, letelepedett közösségek éltek a megalitikus korszakban.
