Egy kutatás szerint a mohácsi tömegsírokban nem a kivégzettek fekszenek

Az 1526-os sorsfordító csatában, esetleg az azt követő menekülés közben meghalt katonák maradványai találhatók a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen feltárt tömegsírokban egy, az összes eddigi történeti, régészeti, földrajzi rekonstrukciós és antropológiai adatot áttekintő elemzés szerint - közölte Pap Norbert történetiföldrajz-kutatóprofesszor a Substack-oldalán kedden.

Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Szentágothai János Kutatóközpont kutatóprofesszora, az MTA doktora azért tett közzé bejegyzést az oldalon, mert vélekedése szerint az utóbbi napokban komolyan terjedni kezdett "egy tudományosan vitatott állítás" a közösségi felületeken az emlékhelyen feltárt tömegsírok kapcsán. E szerint a sátorhelyi emlékpark III., de főleg a IV. számú tömegsírja kapcsán "egy minden korábbi állásponttal szembemenő állítás jelent meg", amely szerint az ottani elhunytak "azok a fegyvertelen hadifoglyok, akiket a csata után két nappal a szultán parancsára végeztek ki".

Pap Norbert szerint óvatosnak kell lenni, hiszen a történelemben már sokszor előfordult, hogy a nyilvánosság egy megalapozatlan, leegyszerűsítő és persze manipulált közlést hirtelen nemzeti sérelemmé, majd politikai indulattá alakíthat.

A professzor felidézte: egy kutatási program keretében a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Szegedi Tudományegyetem néhány kutatója évek óta vizsgálja a Mohácsi Nemzeti Emlékhely két tömegsírját, ennek folyományaként "sajátos helyzet alakult ki". Rámutatott: 1960 és 2020 között a területen feltért maradványokkal kapcsolatban három embertani vizsgálati is zajlott, s mindhárom ugyanarra jutott. E szerint a sírokban harcban elesett, változatos sérüléseket szenvedett katonák fekszenek. De nemcsak ezekkel állnak szemben a legújabb, fenti vizsgálat megállapításai, jelezte.

"Az összes eddigi történeti, régészeti, földrajzi rekonstrukciós és antropológiai adatot" áttekintő, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a PTE kutatóiból álló kutatócsoport is megállapította, hogy a halottak nem a kivégzettek, hanem - magyar, szlovák, horvát, szerb, német, itáliai, cseh, morva, lengyel - csatában, esetleg menekülés közben meghalt katonák, köztük német zsoldosok. Erről a szakterület vezető folyóiratában, az International Journal of Historical Archaeology-ban is elemzést közöltek – fűzte hozzá.

Pap Norbert felhívta a figyelmet, hogy a katonákról szóló megállapításoknak a magyar nyilvánosságban gyakorlatilag nem lett visszhangja, miközben a kivégzés-narratíva vita nélkül, az ellenérvek figyelembevétele nélkül épült be az emlékév előkészületeibe.

A kutató szerint fontos leszögezni, hogy nem zajlott le érdemi szakmai vita a fentiek kapcsán, így a közvélemény nem is értesült az eredményekkel kapcsolatos tudományos kétségekről, vitákról. "A kivégzett, de brutálisan megkínzottnak bemutatott, összekaszabolt mártírokként bemutatott halottak újratemetése után a közösségi médiában elszabadultak az indulatok" – jelezte, hozzátéve: az emberek bosszúért kiáltottak az 500 éve halott mohácsi áldozatok miatt.

A professzor hangsúlyozta: a kormányzat felelőssége mederben tartani a vitát, s "a szakminiszternek le kellene folytatnia egy higgadt, hidegfejű szakértői vizsgálatot úgy, hogy mindenki rászánja az időt és energiát", továbbá "kerülni kell az egyoldalú, tendenciózus közléseket, ebből a szempontból pedig a miniszterelnök szombati beszéde jó példát mutathat". "Be kell vonni a kérdés tisztázásába a Magyar Tudományos Akadémiát, annak égisze alatt kell alaposan körbejárni a kérdést" – javasolta a kutató.