Kétezer éves indiai feliratokat azonosítottak az egyiptomi Királyok Völgyében

Mintegy harminc, az időszámításunk szerinti 1. és 3. századból származó ókori indiai feliratot azonosítottak az egyiptomi Királyok Völgyének fáraósírjaiban, ami fizikai bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a dél-ázsiai utazók nem csupán a tengerparti kikötőkig jutottak el, hanem mélyen a szárazföld belsejében is hosszabb időt töltöttek.

A kutatók egy közelmúltbeli indiai tudományos konferencián mutatták be annak a mintegy harminc ókori falfirkának (graffitinek) az epigráfiai elemzését, amelyeket hat különböző sírkamrában – köztük IX. Ramszesz fáraó nyughelyén – fedeztek fel. A leletek különlegességét az adja, hogy a szövegeket négy különböző ókori indiai nyelven és írásrendszerrel (túlnyomórészt ótamil, kisebb részben szanszkrit, prákrit és gandhári-kharósthí nyelven) vésték a sziklafalakba.

A felfedezés részben a véletlennek köszönhető. Ingo Strauch a Királyok Völgyében tett látogatása során figyelt fel arra, hogy a régóta ismert és jól dokumentált ókori görög, illetve arámi feliratok között indiai karakterek is megbújnak. A kutatók szerint ezek a szövegek eddig azért maradtak észrevétlenek, mert az egyiptológusok jellemzően nem rendelkeznek indológiai nyelvismerettel, az indiai nyelvek szakértői pedig ritkán kutatnak egyiptomi sírkamrákban.

Diplomaták és utazók a fáraók sírjaiban

A feliratok közül húsz ótamil nyelven íródott. Kiemelkedik közülük egy Cikai Korran nevű férfi, aki öt különböző sírban összesen nyolcszor hagyta hátra a nevét. A kutatók megjegyezték: a feliratok elhelyezkedése gyakran extrém, IX. Ramszesz sírjában például a bejárattól számítva 5-6 méteres magasságban található az egyik bevésés, ami felveti a kérdést, hogyan és miért jutottak fel az ókori utazók ilyen nehezen hozzáférhető pontokra.

Egy másik, szanszkrit nyelvű felirat egy Indranandin nevű személyt említ, aki önmagát a nyugat-indiai területeket az i. sz. 1. században uraló Ksaharáta-dinasztia (nyugati ksatrapák) uralkodójának hírnökeként (követeként) azonosítja. A kutatók feltételezése szerint Indranandin diplomáciai céllal, a Római Birodalom központjába tartva utazhatott át Egyiptomon. A leletanyag vizsgálata során a szakemberek olyan intertextuális nyomokat is találtak, ahol a szanszkrit és tamil feliratok egy korábban odaírt görög szövegre reagálnak, ami a különböző kultúrák képviselői közötti interakcióra utal.

Az indo-római kereskedelem új dimenziója

Az i. sz. 1. és 3. század között Egyiptom a Római Birodalom egyik legfontosabb és leggazdagabb provinciája volt. Ebben az időszakban – részben a monszunszelek navigációs hasznosításának (a Hippalosz-féle felfedezésnek) köszönhetően – virágzott a tengeri kereskedelem a Római Birodalom és az indiai szubkontinens között.

Eddig a régészeti és epigráfiai bizonyítékok (például a jemeni Szokotra szigetén vagy az egyiptomi Vörös-tenger partján fekvő Bereniké kikötővárosában talált leletek) elsősorban azt támasztották alá, hogy az indiai kereskedők a partvidéki logisztikai csomópontokon fordultak meg.  A Királyok Völgyében (az ókori Thébában, a mai Luxor közelében) talált feliratok tudománytörténeti jelentősége abban áll, hogy bizonyítják: az indiai származású utazók több száz kilométerre behatoltak a szárazföld belsejébe, hosszabb időt töltöttek Egyiptomban, és integrálódtak a római kori egyiptomi társadalomba.

A Királyok Völgye az Újbirodalom fáraóinak (többek között II. Ramszesz, I. Széthi és Tutanhamon) temetkezési helye volt. Bár a terület vallási funkciója az i. sz. 1. századra már megszűnt, a nyitott sírkamrák az ókorban is afféle "turisztikai" látványosságnak számítottak. A görög és római utazók ezrei hagyták hátra nevüket vagy gondolataikat a falakon (hasonlóan a mai modern falfirkákhoz). Az indiai feliratok azonosítása rávilágít, hogy a korai globalizáció ezen fázisában a kulturális kíváncsiság és a "turizmus" a dél-ázsiai utazókra is jellemző volt.