Kiállítás nyílt Émile Zola fotográfiai életművéből Budapesten
Zola, a fényíró címmel nyílt hiánypótló tárlat Émile Zola fotográfiai életművéből, amely alapvetően árnyalja a tizenkilencedik századi francia irodalom vezéralakjáról kialakult történeti képet. A Matthieu Rivallin kurátor által összeállított kiállítás rávilágít arra, hogy a naturalizmus szigorú társadalomkritikusa élete utolsó évtizedében miként vált a mindennapi élet apró rezdüléseit megörökítő, kísérletező fotográfussá.
- Zola, a fényíró címmel nyílt kiállítás a tizenkilencedik századi francia irodalom kiemelkedő alakjának kevéssé ismert fotográfiai alkotásaiból a Mai Manó Házban.
- A tárlat az író több mint kétezer fennmaradt üveglemezes negatívjából válogatva mutatja be személyes és intim hangvételű képeit.
- A francia Örökségi és Fotográfiai Médiatár gyűjteményéből származó anyag a naturalizmus atyjának egy teljesen új, vizuális arcát tárja fel.
Émile Zola elsősorban a naturalista irodalom megteremtőjeként, a Rougon-Macquart regényciklus szerzőjeként, valamint a Dreyfus-ügyben írt Vádolom című kiáltványáról ismert. A történelemtudomány és az irodalomtörténet csak az elmúlt évek kutatásainak és a francia Örökségi és Fotográfiai Médiatár (Médiathèque du patrimoine et de la photographie) által 2017 és 2020 között elvégzett restaurálási munkálatoknak köszönhetően kezdte szélesebb körben is megismerni vizuális hagyatékát.
Az író viszonylag későn, negyvennyolc éves korában kezdett el fényképezni, jóllehet baráti köréhez tartoztak a korszak legnevesebb fotográfusai, mint Félix Nadar vagy Étienne Carjat. A fényképészet 1894-től, monumentális irodalmi életművének lezárulása után vált mindennapi tevékenységévé, olyannyira, hogy otthonaiban saját laboratóriumokat rendezett be a képek önálló kidolgozására.
A fennmaradt több mint kétezer üveglemez negatív és a korabeli papírképek tanúsága szerint a fényképezőgép objektívjén keresztül Zola teljesen új nézőpontból vizsgálta a világot. Míg irodalmi munkásságát a társadalmi igazságtalanságok kérlelhetetlen és objektív elemzése jellemezte, fotográfiai tevékenységében az intimebb, személyesebb szférák kerültek előtérbe. Felvételein családtagjait, barátait és a mindennapi életének helyszíneit örökítette meg, egy empatikusabb, a pillanat törékenységére fókuszáló látásmóddal.
A tárlaton bemutatott mintegy száz modern nagyítás és tizennégy korabeli fotónyomat egy családapa és egy szenvedélyes kísérletező finom, vizuális korrajzát adja a tizenkilencedik század végi mindennapokról.
Ez is érdekelhet
A felvételek egyúttal szorosan kapcsolódnak Zola képzőművészeti érdeklődéséhez és a korabeli párizsi művészeti élethez. A francia író korábban műkritikusként az impresszionisták egyik legfontosabb támogatója volt, szoros barátságot ápolt Paul Cezanne-nal, így behatóan ismerte a festészet kompozíciós alapelveit. Ez a vizuális érzékenység egyértelműen visszaköszön a fényképein. A városi jelenetei és térkezelési megoldásai feltűnő párhuzamokat mutatnak olyan neves festőművészek alkotásaival, mint Gustave Caillebotte.
Az október huszonötödikéig látogatható kiállítás ezáltal nem csupán egy irodalmi óriás technikai hobbiját mutatja be, hanem a tizenkilencedik század végi európai vizuális kultúra egyik fontos, újonnan felfedezett fejezetét is.
