Több mint száz jádetárgy került elő egy ősi kínai szertartási központból
Több mint száz jádetárgy, ötezer éves sírok és egy, a mongolok eredetéhez is új adatokkal szolgáló temető került a kínai régészek figyelmének középpontjába. A Belső-Mongóliában végzett legújabb kutatások azt mutatják, hogy Kína északi térségei már évezredekkel ezelőtt is fontos találkozási pontjai voltak különböző népeknek, kultúráknak és távolsági kapcsolatrendszereknek.
- Belső-Mongóliában több mint 1400, a Csin-dinasztia előtti lelőhelyet azonosítottak a Hungsan-kultúra kutatása során.
- A Jüanpaosan-lelőhelyen egy 5000 éves szertartási központot, sírokat és több mint száz jádetárgyat tártak fel.
- A leletek a Hungsan-kultúra társadalmi szervezetéről, vallási szokásairól és távolsági kapcsolatairól szolgáltatnak új adatokat.
Az eredményeket a Belső-Mongóliában rendezett tanácskozáson, a kínai határvidék régészetével foglalkozó nyolcadik tudományos szimpóziumon összegezték. Az eseményen több mint nyolcvan régész és kutató vett részt, a 45 előadás pedig egyebek mellett az egykori határterületek igazgatásával, a kelet–nyugati kulturális kapcsolatokkal és a régészetben alkalmazott új technológiákkal foglalkozott.
A legfontosabb bemutatott kutatások egyike a Hungsan-kultúrához kapcsolódott. Ez az északkelet-kínai neolitikus kultúra körülbelül 6500–4800 évvel ezelőtt virágzott, és különösen kifinomult jádefaragványairól ismert. A régészek 2021 óta öt nagyobb területet vizsgáltak át Belső-Mongóliában, és több mint 1400, a Csin-dinasztia előtti régészeti lelőhelyet azonosítottak.
A lelőhelyek eloszlása alapján a kutatók arra jutottak, hogy a Csifeng térségében fekvő Csiaolaj folyó medencéje a Hungsan-kultúra egyik központi területe lehetett. Itt található a Jüanpaosan-lelőhely is, ahol a 2024-es ásatások egy mintegy 5100–5000 éves szertartási együttest tártak fel sírokkal és áldozati maradványokkal.
A helyszín leglátványosabb leletei a jádetárgyak, melyekből több mint száz darab került elő, köztük különféle díszek, eszközök és állatalakok. A korábbi beszámolók szerint a leletek között három jádesárkány is volt; egyikük 15,8 centiméteres hosszával a maga típusának eddig feltárt legnagyobb példánya. A tárgyak mellett emberi maradványokat, kerámiákat, kő- és csonteszközöket, valamint kagylóból készült leleteket is találtak.
A nagyméretű kőhalomsírok és az azokhoz kapcsolódó áldozati helyek pedig arra utalnak, hogy Jüanpaosan nem egyszerű település volt. A kutatók vallási és szertartási központként értelmezik, amelynek kialakításához szervezett közösségre és jelentős munkaráfordításra lehetett szükség. A jádetárgyak elhelyezése pedig a korabeli hitvilágról és társadalmi rangkülönbségekről is árulkodhat.
Egy másik bemutatott kutatás már jóval későbbi korszakba vezet. A Belső-Mongólia északkeleti részén feltárt Kangka-temetőt a 8–10. századra keltezték, itt a sírokból farönkökből és deszkákból készített koporsók mellett kerámiaedények, nyergek, nyírfakéregből készült tegezek, vas nyílhegyek, bronz övdíszek és achátgyöngyök kerültek elő.
Ez is érdekelhet
A kutatók szerint a temető a Si-vej népességhez köthető, amely a Tang-dinasztia, majd az Öt dinasztia és tíz királyság korában élt a térségben. Mivel a Si-vej csoportokat a későbbi mongol népesség kialakulásával is kapcsolatba hozzák, a lelőhely új régészeti bizonyítékokat kínálhat a mongolok korai történetének vizsgálatához.
A két lelőhely történelme között több ezer év telt el, jelentőségük mégis hasonló. Mindkettő arra világít rá, hogy Kína északi térségei nem elszigetelt peremvidékek voltak: kereskedelmi, kulturális és népességi kapcsolatok találkozási pontjaiként fontos szerepet játszottak Kelet-Ázsia történetének alakulásában. A régészek szerint a kínai területek és a nyugatabbra fekvő régiók közötti kapcsolatok legalább ötezer évre vezethetők vissza.
