A köles termesztése átalakította a bronzkori Közép-Európa mezőgazdaságát
A termesztett köles megjelenése és fokozatos térhódítása alapvetően alakította át a bronzkori Közép-Európa földhasználatát, ahogy az a Science Advances folyóirat legfrissebb számában publikált tanulmányból kiderül. A Vilniusi Egyetem kutatói által vezetett interdiszciplináris vizsgálat bizonyítja, hogy a klímaálló gabonaféle alkalmazása kritikus lépés volt a korai társadalmak élelmezésbiztonságának növelésében, kitágítva az emberi megtelepedés és a mezőgazdaság földrajzi határait.
- A Science Advances folyóiratban megjelent új tanulmány szerint a termesztett köles a feltételezettnél több mint száz évvel korábban, már Krisztus előtt 1590 körül megjelent Délkelet-Lengyelországban.
- A gyorsan növő és szárazságtűrő gabonaféle bevezetése lehetővé tette a bronzkori közösségek számára, hogy a gyengébb minőségű, korábban művelésre alkalmatlan területeket is mezőgazdasági termelésbe vonják.
- Az izotópos vizsgálatok igazolták, hogy az új kultúrnövény elterjedése nem külső migrációhoz, hanem a helyi népesség innovatív és társadalmi megkötésektől mentes tájhasználatához köthető.
A Margaux Depaermentier vezette bioarcheológiai kutatás során a szakemberek délkelet-lengyelországi emberi maradványokat elemeztek. Az eredmények rámutattak, hogy a köles fogyasztása már Krisztus előtt 1590 körül megkezdődött a térségben, ami több mint egy évszázaddal megelőzi a korábbi becsléseket.
A különböző izotópos vizsgálatok és a radiokarbonos kormeghatározás kombinálásával a kutatók megállapították, hogy az új gabonaféle bevezetése nem egy hirtelen társadalmi váltás volt. Számos korai fogyasztó gyermekkorában még a hagyományos búzán és árpán alapuló étrenden élt, és csak felnőttként építette be táplálkozásába az új növényt.
A bronzkori mezőgazdaság átalakulásának elsődleges mozgatórugója a növekvő népesség élelmiszerigénye és a változó éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodás kényszere volt. A köles gyors növekedésű, a szárazságot és a gyengébb minőségű talajokat is jól tűrő kultúrnövény.
Christophe Snoeck, a Brüsszeli Szabadegyetem kutatója szerint az eltérő stronciumizotóp-értékek arra utalnak, hogy a közösségek a területükön belüli más-más geológiai zónákat kezdtek el hasznosítani. A köles termesztése így lehetővé tette, hogy a hagyományos gabonafélék számára alkalmatlan, marginális földdarabokat is bevonják a termelésbe.
Az adatok egyértelműen cáfolják azt a korábbi feltételezést, miszerint az új gabonát betelepülő csoportok hozták volna magukkal Közép-Európába. A legkorábbi fogyasztók helyi eredetűek voltak, genetikai és régészeti profiljuk megegyezett a növényt nem fogyasztó társaikéval.
Ez is érdekelhet
Przemysław Makarowicz, a poznani Adam Mickiewicz Egyetem munkatársa kiemelte, hogy a hozzáférést nem a biológiai nem, az életkor vagy a társadalmi státusz határozta meg. Az új élelmiszerforrás elterjedését kizárólag az döntötte el, hogy az adott egyének vagy családok hozzáfértek-e azokhoz a specifikus tájtípusokhoz, ahol a köles megtermett.
A kutatás elsőként köti össze a tájhasználat fizikai megosztását egy új nyári haszonnövény megjelenésével. A bronzkori Közép-Európa társadalmai a mezőgazdasági innováció révén sikeresen reagáltak a környezeti kihívásokra. A több ezer évvel ezelőtti terménydiverzifikációs folyamatok történelmi megértése nemcsak a múltbeli éghajlati adaptációt világítja meg, hanem értékes párhuzamokkal szolgál a modern mezőgazdaság klímaváltozásra adott válaszainak vizsgálatához is.
