Huszonöt év után sem zárult le szeptember 11. története

Huszonöt év telt el a 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta, de a történet több fontos fejezete máig nem zárult le. Az elmúlt években nyilvánosságra hozott amerikai iratok új megvilágításba helyezték a gépeltérítők egyes kapcsolatait, tovább folytatódott az áldozatok azonosítása, miközben a merénylet feltételezett fő tervezőjének pere még meg sem kezdődött. Negyedszázad távlatából ma már nemcsak magát a támadást látjuk pontosabban, hanem azt is, hogyan alakította át az Egyesült Államokat és a világpolitikai rendet.

2001. szeptember 11-én az al-Kaida terrorszervezet tagjai New Yorkban két eltérített utasszállító repülőgépet vezettek a Világkereskedelmi Központ (World Trade Center) két ikertornyába: a tornyok nem sokkal később leomlottak. Az első gép helyi idő szerint reggel 8.46-kor, a másik 9.03-kor csapódott be, a két toronyépület 9.59-kor, illetve 10.29-kor omlott le. (A romok alatti tüzet csak december közepére sikerült végleg eloltani.)

Washingtonban egy ugyancsak eltérített gép az amerikai védelmi minisztériumra, a Pentagonra zuhant, amelynek egyes részei összeomlottak. Egy negyedik gép - amely Newarkból San Franciscóba tartott, s valószínűleg azt is merényletre akarták felhasználni - Pittsburgh közelében lezuhant. A merényleteknek - a tizenkilenc elkövetőt nem számítva - 2977 halálos áldozata volt.

A tragédiát követő évek vizsgálatai alapvetően tisztázták a támadás szervezeti hátterét: Oszáma bin Láden al-Kaidája készítette elő az akciót, a konkrét terv kidolgozásában pedig központi szerepet játszott helyettese, Hálid Sejk Mohammed. Negyedszázad alatt azonban több olyan részlet is előkerült, amely árnyalta a korábban kialakult képet.

Új megvilágításban a szaúdi kapcsolatok

Az egyik legtöbbet vizsgált kérdés a gépeltérítők egyesült államokbeli kapcsolatrendszere. Naváf al-Házmi és Hálid al-Mihdár 2000 elején érkezett Kaliforniába. Ott Omar al-Bajúmi szaúdi állampolgár segítette őket lakáshoz jutni, bankszámlát nyitni és kapcsolatokat kialakítani. Bajúmi szerepe már a támadásokat követő vizsgálatok idején ismert volt, de sokáig nem sikerült bizonyítani, hogy tudott-e a két férfi valódi küldetéséről.

2021. szeptember 11-én aztán az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) Joe Biden amerikai elnök utasítására nyilvánosságra hozta a merényletekkel kapcsolatos nyomozásának első, kivonatolt anyagát, amely egyebek között al-Házmi, al-Mihdár és a vélt szaúdi titkosügynök, al-Bajúmi közötti kapcsolattal is foglalkozik. Ugyanakkor a rijádi kormány bűnrészességére vonatkozó bizonyíték nem került elő.

A titkosítás alól feloldott FBI-iratok azonban a történet új részleteit is feltárták, aminek alapján az amerikai nyomozók később egyre komolyabban vizsgálták Bajúmi esetleges szaúdi hírszerzési kapcsolatait. A dokumentumokban Fahad asz-Szumajrí neve is előkerült, aki a Los Angeles-i szaúdi konzulátushoz kötődő vallási tisztségviselőként dolgozott, és kapcsolatba kerülhetett a gépeltérítők környezetével.

Mindez nem bizonyítja, hogy a szaúdi állam megszervezte vagy finanszírozta volna a támadást, és a 2004-ben lezárult hivatalos amerikai vizsgálat sem talált erre bizonyítékot. A később nyilvánosságra került iratok azonban jóval összetettebbé tették azt a korábbi feltételezést, amely szerint a Kaliforniába érkező gépeltérítők kizárólag véletlenszerű segítséget kaptak. Az áldozatok hozzátartozói által Szaúd-Arábia ellen indított amerikai per ugyancsak új dokumentumokat és vallomásokat hozott felszínre.

Egy szövetségi bíró 2025-ben úgy döntött, hogy az eljárás a bemutatott bizonyítékok alapján folytatódhat. Ez természetesen nem a szaúdi felelősség kimondását jelentette, csupán annak megállapítását, hogy a kérdés további bírósági vizsgálatot igényel.

Sok figyelmeztetés, hiányzó összkép

A hírszerzési kudarc megítélése is változott az elmúlt huszonöt évben: ma már kevésbé egyetlen elmulasztott figyelmeztetésről, sokkal inkább intézményi hibák hosszú soráról beszélhetünk.

Az amerikai hírszerzés 2001 előtt pontosan tudta, hogy Oszáma bin Láden és az al-Kaida súlyos fenyegetést jelent. Az elnöki hírszerzési tájékoztatókban rendszeresen szerepeltek a szervezetre vonatkozó figyelmeztetések, és a CIA több későbbi gépeltérítőről is rendelkezett információval. A rendelkezésre álló adatok azonban sosem álltak össze olyan képpé, amelyből felismerhető lett volna a támadás pontos időpontja, célpontja és végrehajtási módja.

A CIA tudott például arról, hogy al-Mihdár amerikai vízummal rendelkezett, valamint tisztában volt az al-Házmival fennálló kapcsolatával is. Az információk mégsem jutottak el időben minden illetékes szervhez. Az FBI közben alapvetően bűnüldöző szervezetként működött, és nem rendelkezett olyan kiforrott mechanizmussal, amely a különböző nyomozásokból és hírszerzési forrásokból származó adatokat egységes fenyegetési képpé állította volna össze.

A 2004-es vizsgálóbizottság ezért nem egyetlen személy vagy hivatal hibáját nevezte meg, hanem a képzelőerő, a döntéshozatal, a képességek és a vezetés együttes kudarcáról beszélt.

Nem Irak állt a merénylet mögött

A 2001. szeptember 11-i támadás és a 2003-ban megindított iraki háború a közbeszédben sokszor összekapcsolódott. A későbbi vizsgálatok azonban nem találtak semmilyen bizonyítékot arra, hogy Szaddám Huszein rendszere részt vett volna a terrortámadás előkészítésében vagy végrehajtásában.

Az iraki vezetés és az al-Kaida egyes képviselői között korábban voltak ugyan kapcsolatfelvételek, ezek azonban nem fejlődtek olyan operatív együttműködéssé, amely szeptember 11-hez kötötte volna Bagdadot. Az iraki háború politikailag a támadások után kialakult amerikai biztonsági légkörből nőtt ki, de a két esemény történeti értelemben nem azonos okfolyamat része.

Miért omlottak össze a tornyok?

A Világkereskedelmi Központ ikertornyainak összeomlása szintén hosszú vizsgálatok tárgya lett. Az amerikai műszaki elemzések szerint a repülőgépek becsapódása súlyosan károsította a tartószerkezeteket, és nagy területen eltávolította az acélelemeket védő tűzálló bevonatot.

Az ezt követő tüzek hatására a szerkezet fokozatosan veszített teherbírásából, ami végül az összeomlás megindulásához vezetett. Az acélnak ehhez nem kellett megolvadnia: magas hőmérsékleten már jóval az olvadáspontja alatt is jelentősen veszít a szilárdságából.

Külön vizsgálták a World Trade Center 7-es épületét is, amelybe nem csapódott repülőgép. Az épületet a lezuhanó törmelék károsította, majd órákon keresztül ellenőrizetlen tüzek égtek benne. A vizsgálatok szerint ezek olyan szerkezeti károsodást okoztak, amely végül progresszív összeomláshoz vezetett.

Az áldozatok története még mindig nem ért véget

A szeptember 11-i támadás emberi mérlegét sokáig a 2977 halálos áldozat száma fejezte ki. Negyedszázad elteltével azonban már világos, hogy a katasztrófa egészségügyi következményei jóval tovább tartottak.

Az ikertornyok összeomlásakor hatalmas mennyiségű por, beton, üveg, fém, égéstermék és más veszélyes anyag került a levegőbe. A mentésben és romeltakarításban részt vevő tűzoltók, rendőrök és munkások, valamint a környéken élők és dolgozók közül később sokaknál légzőszervi, daganatos és más betegségeket állapítottak meg. A World Trade Center Health Programban ma már több mint százezer embert tartanak nyilván. A támadás hosszú távú egészségügyi következményei ezért ma már szeptember 11. történetének önálló fejezetét jelentik.

Az áldozatok azonosítása szintén tovább folytatódik, hiszen a DNS-vizsgálatok fejlődése az elmúlt években újabb személyazonosságok megállapítását tette lehetővé. 2026 augusztusában New Yorkban egy újabb áldozatot azonosítottak, így a Világkereskedelmi Központ 2753 halottja közül már 1654 személy maradványainak azonosítását sikerült megerősíteni. Ugyanakkor több mint ezer áldozat esetében továbbra sincs azonosított maradvány.

A feltételezett fő tervező pere még nem kezdődött el

A felelősségre vonás ugyancsak lezáratlan maradt.  A merénylet utáni nyomozás során 2003-ban többek között elfogták Hálid Sejk Mohammedet, az al-Kaida tagját, Oszama bin Laden állítólagos helyettesét. 2007 márciusában közzétették kihallgatási jegyzőkönyvét, amelyben közölte, hogy teljes egészében őt terheli a felelősség a 2001. szeptember 11-i terrorcselekményekért.

2008 februárjában vádat emeltek ellene, s a guantánamói börtöntáborban tartják fogva. 2012. május 5-én a guantánamói amerikai támaszpont különleges katonai bírósága előtt hivatalosan is vádat emeltek a terrortámadás kitervelője és négy bűntársa ellen.

A guantánamói katonai eljárást éveken keresztül jogi viták és bizonyítási problémák akadályozták. Különösen súlyos kérdést jelentett, hogy Mohammedet és más foglyokat a CIA fogságában kínvallatásnak vetették alá, így több kicsikart vallomás felhasználhatósága is vitatottá vált.

2024. december 31-én az amerikai katonai fellebbezési bíróság Lloyd Austin védelmi miniszter az év augusztusi döntését felülbírálva érvényben hagyta a terrortámadások értelmi szerzőjének tartott Hálid Sejk Mohameddel és két társával kötött vádalkut (eszerint a három férfi beismeri bűnösségét, ennek fejében nem ítélik halálra őket).

2025. július 11-én a washingtoni fellebbviteli bíróság ismét semmisnek nyilvánította a Hálid Sejk Mohameddel és két társával kötött vádalkut (Hálid Sejk Mohammedet, Valid bin Attast és Musztafa al-Haszauit terrorizmussal és csaknem 3000 ember meggyilkolásával vádolják.)

A jelenlegi tervek szerint az érdemi tárgyalás leghamarabb 2028-ban kezdődhet meg, csaknem huszonhét évvel a terrortámadás után.

Egy nap, amely évtizedekre átformálta a világot

Szeptember 11. következményei messze túlmutattak az Egyesült Államokon. Washington 2001 októberében megtámadta Afganisztánt, ahol a tálib rendszer menedéket biztosított az al-Kaidának. Megkezdődött a globális terror elleni háború, amely a következő két évtizedben Afganisztán, Irak és számos más térség történelmét is meghatározta.

Átalakult az amerikai belbiztonsági rendszer is: létrejött a belbiztonsági minisztérium, szigorodtak a repülőtéri ellenőrzések, megerősítették a pilótafülkék védelmét, és drasztikusan bővültek a hírszerzési és megfigyelési lehetőségek. A támadás a NATO történetében is fordulópontot jelentett: a szövetség a fennállása során ekkor alkalmazta először a kollektív védelemről szóló 5. cikkelyt (Magyarország ekkor még alig több mint két éve volt a NATO tagja).

Az átalakuló emlékezet

2017 májusában a brüsszeli NATO-csúcs alkalmával felavatták a NATO új központjának kertjében elhelyezett, a terrortámadás áldozatai emlékművét. Az összedőlt ikertornyok helyén 2011-ben emlékzuhatagot alakítottak ki, a vízesés falának peremére felírták a terrortámadások áldozatainak nevét.

A nemzeti emlékmúzeum 2014 májusában nyílt meg, szomszédságában alakították ki a Liberty parkot, ahol helyet kapott az ikertornyok összedőlését csodával határos módon épségben túlélt A szféra című szobor. A romba dőlt WTC helyett egy évtized alatt új épületegyüttest húztak fel. A tervezett hét felhőkarcolóból az első 2013 novemberében nyílt meg, a leglátványosabb és leghatalmasabb One World Trade Centert 2014. november 3-án adták át, az Egyesült Államok létrejöttének dátumára utaló 1776 láb (541 méter) magas felhőkarcoló a nyugati félteke legmagasabb épülete.

New Yorkban az ikertornyok helyén megépített emlékműnél minden évben megemlékezést tartanak, amely helyi idő szerint reggel kilenc óra 3 perckor - az első eltérített repülőgép becsapódásának pillanatában - kezdődik. Harangszó mellett felolvassák valamennyi áldozat nevét. 

Huszonöt év alatt maga az emlékezet is átalakult. Azok számára, akik 2001-ben már felnőttek vagy iskolások voltak, szeptember 11. továbbra is egy megrázó, személyes emlék. Közben azonban felnőtt egy olyan nemzedék, amely már csak felvételekről, családi történetekből és a történelemórákról ismeri az eseményt.