Ősi DNS-vizsgálatok tisztázták Óceánia betelepülése történetét
Ősi emberi maradványok genetikai elemzésével rekonstruálta Óceánia betelepülése és a térség háromezer éves demográfiai történetét egy nemzetközi kutatócsoport. Az új genomikai adatok, köztük a Fidzsi-szigetekről származó első ősi DNS-minták egyértelműen bizonyítják, hogy a csendes-óceáni szigetvilág páratlan kulturális sokszínűségét eltérő ütemű vándorlási hullámok, valamint a vagyonmegőrzést biztosító szigorú társadalmi struktúrák formálták.
- A Cell című folyóiratban megjelent új tanulmány hetvenkét ókori emberi csontváz genomikai elemzésével vizsgálta a távoli óceániai szigetvilág múltbeli migrációs hullámait.
- A kutatók megállapították, hogy a délkelet-ázsiai eredetű korai betelepülők gyorsabban terjedtek el a térségben, mint a később érkező, pápua gyökerű embercsoportok.
- A Fidzsi-szigeteken feltárt ezerötszáz éves temetkezés genetikai hálózata bizonyítja a korai szigeti társadalmak vagyonmegőrzésre irányuló, zárt szociális struktúráit.
A Tübingeni Egyetemhez tartozó Senckenberg Emberré válás és Őskörnyezet Központ nemzetközi kutatócsoportja Cosimo Posth professzor vezetésével hetvenkét emberi csontváz genomikai elemzését végezte el.
A szakemberek a Csendes-óceán távoli régióiból, többek között Vanuaturól, Tongáról, a Salamon-szigetekről, valamint első alkalommal a Fidzsi-szigetekről származó, az elmúlt háromezer évet felölelő maradványokat vizsgáltak meg. A több mint harmincmillió négyzetkilométeren elterülő Távoli-Óceánia az emberiség történetének egyik legnagyobb nyílt vízi expanziója során népesült be. A kutatás célja a térség sokszínűségét megalapozó migrációs folyamatok időrendjének tisztázása volt.
A vizsgálatok rávilágítottak a vándorlási hullámok eltérő dinamikájára. Michal Feldman, a tanulmány első szerzője szerint a legkorábbi, délkelet-ázsiai eredetű populációk mintegy ötezer évvel ezelőtt indultak útnak, és háromezer éve érték el a korábban lakatlan csendes-óceáni szigeteket. Ez a korai migráció gyorsan zajlott le. A későbbi, pápua gyökerű csoportok terjeszkedése viszont jóval lassabb ütemű volt. A genetikai adatok alapján a pápua felmenők jelenléte Vanuatun kétezer-hétszáz évvel ezelőtt mutatható ki először, ám további ötszáz évbe telt, mire ezek a csoportok keletebbre, a Fidzsi-szigetekre is eljutottak. Később egy második pápua hullám is elérte Fidzsit a szomszédos szigetek felől.
A DNS-vizsgálatok a régió egyik történelmi rejtélyére, a dél-vanuatui polinéz exklávék eredetére is magyarázatot adtak. Ezek a közösségek annak ellenére őrizték meg polinéz nyelvi és kulturális sajátosságaikat, hogy a földrajzi Polinéz Háromszögön kívül helyezkednek el. A genomikai adatok közvetlen bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy mintegy ezer évvel ezelőtt a tengeren keresztül egy visszavándorlási folyamat zajlott le Polinézia felől, ami létrehozta a vizsgált exklávékat.
Ez is érdekelhet
A demográfiai mozgások mellett a kutatók az ősi társadalmi struktúrákba is betekintést nyertek. A Fidzsi-szigeteken egy mintegy ezerötszáz éves temetkezési helyszín komplex elemzésével a szakemberek egy öt generációt átfogó családfát tudtak rekonstruálni. A genetikai elemzés kimutatta, hogy a közösségen belül a pápua örökség egyenlőtlenül oszlott el. A kutatók azonosítottak egy biológiai rokonságon alapuló, elkülönülő származási profillal rendelkező csoportot, amelynek társadalmi gyakorlata vélhetően a vagyon és a státusz családon belüli megőrzésére irányult.
A Távoli-Óceánia benépesítése az emberi történelem egyik legkiemelkedőbb navigációs teljesítménye volt. A most megjelent tanulmány kronológiailag pontosítja a korábbi, zömében régészeti leletekre támaszkodó elméleteket. Az eredmények bizonyítják, hogy a gyorsan mozgó ausztronéz hajósok és a később érkező melanéziai csoportok interakciója nem csupán egyszerű biológiai keveredés volt, hanem olyan összetett szociális hálózatokat hozott létre, amelyek a mai napig meghatározzák a szigetvilág arculatát.
