Súlyos aszály indította el a nagy polinéz vándorlást

Fotó: Pexels/Vincent Gerbouin

A Southamptoni Egyetem és a Kelet-Angliai Egyetem geográfusai és klímakutatói a Szamoa, Tonga, Francia Polinézia és a Cook-szigetek mocsarai és tavai alatt húzódó iszaprétegekből származó geológiai mintákat elemezték. Mark Peaple paleoklimatológus vezetésével az édesvízi algák és falevelek biokémiai maradványait, pontosabban a hidrogénizotópok arányát vizsgálták, amelyből a történelmi csapadékmennyiségre lehet következtetni.

Az adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a vándorlás megindulása előtt és alatt a térség kétezer évének legszárazabb időszaka sújtotta Szamoát és Tongát. Manoj Joshi és Dan Skinner éghajlati modellezéssel igazolták, hogy a Csendes-óceán felszíni hőmérsékletének több évtizedes változása keletebbre tolta a kiterjedt esőzónáját, ami az őshazában tartós csapadékhiányhoz, míg a lakatlan keleti szigeteken nedvesebb éghajlathoz vezetett.

A felfedezés az úgynevezett "hosszú szünet" néven ismert csendes-óceáni régészeti rejtélyre ad magyarázatot. A modern polinézek ősei mintegy háromezer évvel ezelőtt érkeztek meg Szamoa és Tonga szigeteire, majd vándorlásuk váratlanul megtorpant, és 1700 éven keresztül nem hajóztak tovább keleti irányba.

A mostani kutatás megerősítette, hogy a Kr. u. 900 és 1050 közötti időszakban bekövetkező aszály vetett véget ennek a stagnálásnak. A vízhiány és az élelmiszer-termelés visszaesése miatt a közösségek túlélése veszélybe került, ami arra kényszerítette őket, hogy elhagyják otthonaikat. David Sear, a Southamptoni Egyetem fizikai földrajz professzora rámutatott: a folyamat elképesztő sebességgel zajlott le, és alig kétszázötven év alatt a polinézek minden apró atollt és nagyobb földdarabot - köztük Tahitit, a Hawaii-szigeteket, sőt a kontinentális Amerikát is - elérték és benépesítették.

Bár a klímaváltozás és az extrém szárazság volt a legfőbb kényszerítő erő, a migrációs hullámhoz más történelmi és technológiai tényezők is hozzájárultak. A demográfiai növekedés egyre nagyobb nyomást gyakorolt a szigetek szűkös erőforrásaira. Emellett a polinéz hajóépítők ekkorra jelentős technológiai újításokat vezettek be: a hagyományos, U alakú hajótesteket V alakúra cserélték, és továbbfejlesztették a kötélzetet. Ezek az innovációk tették lehetővé számukra, hogy az uralkodó, keletről nyugatra fújó passzátszelekkel szemben, szél ellen is hatékonyan tudjanak navigálni a nyílt óceánon.

A nemzetközi kutatócsoport eredményei rávilágítanak arra, hogy a magasan képzett és alkalmazkodóképes történelmi társadalmak is rendkívül érzékenyek voltak a hosszú távú éghajlati anomáliákra, amelyek kényszerítő ereje esetenként a történelem legmerészebb felfedezőútjait eredményezte.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

klímakutatás

• Sarkvidéki jégből vizsgálták a Római Birodalom gazdaságát
• Ősi tölgyfák őrzik a fekete halál ökológiai nyomait
• Ősi vízelvezető rendszereket vizsgálnak Norvégiában
• Második világháborús erdősítési program okozza Japán pollenválságát
• A talaj hőmérsékletétől függött a neolitikus kínai mezőgazdaság
• Az égetéses földművelés is formálta a múlt erdőtüzeit
• Folytatódik a kiotói cseresznyevirágzás történeti adatainak kutatása
• A klímaváltozás mérséklése megmentheti az UNESCO világörökségi helyszíneit
• Amerikai diákmozgalomból nőtt világméretű kampánnyá a Föld napja