Nemzetközi kutatás indul Kelet-Közép-Európa történelmi sokszínűségének vizsgálatára

Nagyszabású nemzetközi történelmi kutatás indul Kelet-Közép-Európa 14. és 18. század közötti társadalmi, vallási és nyelvi sokszínűségének vizsgálatára. Az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja és az Európai Kutatási Tanács közleménye szerint a régiós kutatócsoport munkáját egy kiemelkedő összegű uniós pályázat finanszírozza. A program fő célja annak feltárása, hogy a különböző közösségek évszázados együttélése miként vált a térség társadalmi alkalmazkodóképességének és összetartásának forrásává.

A 2027-ben induló, EDGE (The Experience of Diversity as the Genesis of East-Central Europe) elnevezésű kutatási programot három közép-európai szakember irányítja. F. Romhányi Beatrix, az ELTE kutatója mellett Petr Elbel a brnói Masaryk Egyetemről, valamint Bogumił Szady a Lublini Katolikus Egyetemről vesz részt a projekt vezetésében.

A kutatócsoport az Európai Kutatási Tanács (ERC) Synergy Grant elnevezésű pályázatán nyert támogatást, amely a legösszetettebb tudományos kihívások megoldását célozza. A brüsszeli testület tájékoztatása alapján a mostani fordulóban 957 benyújtott tervezetből mindössze negyvennyolc kutatócsoport kapott finanszírozást, projektenként átlagosan 10,4 millió euró értékben. A nyertes pályázatok között a közép-európai régió intézményei ritkábban szerepelnek, így a magyar, cseh és lengyel részvétel egyaránt kiemelkedő tudománydiplomáciai eredménynek számít.

Az interdiszciplináris kutatás a középkori és kora újkori Csehország, Magyarország és a lengyel–litván államalakulat történetét kapcsolja össze egy közös összehasonlító keretben. A tudományos munka fókuszában a helyi társadalmak legstabilabb térbeli egysége, a plébánia intézménye áll. A szakemberek a hagyományos történeti és kvalitatív forráselemzést modern technológiai megoldásokkal ötvözik a munka során.

A tervek szerint térinformatikai rendszereket (GIS), ontológiai modellezést és statisztikai elemzési eljárásokat is alkalmaznak az adatok feldolgozására. A térbeli, intézményi és az anyagi kultúrára vonatkozó információk egyesítésével a kutatók olyan hosszú távú történelmi folyamatokat is rekonstruálhatnak, amelyek a klasszikus elbeszélő forrásokban rejtve maradnának.

A projekt elsődleges célja egy új értelmezési keret megalkotása Kelet-Közép-Európa sajátos történelmi fejlődésének megértéséhez. A régió múltját a történetírás gyakran a nyugat-európai fejlődéshez viszonyított lemaradás és elmaradottság fogalmaival írja le. Az új kutatás ezzel szemben abból az alapvetésből indul ki, hogy a térség történelmi pályáját kifejezetten a sokféleség és annak intézményes kezelése határozta meg.

A szakemberek nem arra keresik a választ, hogy a diverzitás önmagában előnyt vagy hátrányt jelentett-e az adott korban. A vizsgálatok arra fókuszálnak, hogy az eltérő nyelvű, vallású és jogállású csoportok milyen körülmények között tudták ellentéteiket működőképes keretek között összeegyeztetni a folyamatos történelmi változások közepette.

A 14. és 18. század közötti Kelet-Közép-Európa valóban az európai kontinens egyik legváltozatosabb etnikai és kulturális olvasztótégelyeként működött. A latin kereszténység, a bizánci ortodoxia és az eurázsiai sztyeppei nomád világ találkozási pontján fekvő államok folyamatos demográfiai mozgások célpontjai voltak. A Magyar Királyság területén a magyarok mellett jelentős számú német, szlovák, román, horvát és szerb népesség élt, sajátos helyi jogszokásokkal és kiváltságokkal. Hasonlóan tagolt társadalom jellemezte a Lengyel Királyság és a Litván Nagyhercegség uniójából létrejött hatalmas államalakulatot, ahol a katolikus lengyelek és litvánok mellett ruténok, zsidók, örmények és tatárok laktak egymás mellett. A cseh területeken a cseh és német etnikum, valamint a 15. századtól a katolikus és huszita felekezetek kényszerültek évszázados politikai és társadalmi együttélésre.

A térség uralkodói és helyi közösségei a kora újkor során számos egyedi intézményi megoldást dolgoztak ki a belső feszültségek kezelésére. Az 1568-as tordai országgyűlés az Erdélyi Fejedelemségben vagy az 1573-as varsói konföderáció a lengyel–litván államban az európai vallási türelem korai és kiemelkedő törvényi mérföldkövei voltak. Ezek a jogi és társadalmi kompromisszumok biztosították, hogy a nyugat-európai pusztító vallásháborúk korában Kelet-Közép-Európa bizonyos régiói viszonylagos demográfiai stabilitást mutassanak.

Bár a békés együttélés nem volt folyamatos, és a központosító törekvések gyakran fegyveres konfliktusokhoz vezettek, a helyi közösségek szintjén kialakult egy erős gyakorlati alkalmazkodóképesség. Az EDGE projekt ezen a sokrétű történelmi alapzaton vizsgálja majd, hogy a közép-európai modell elemei miként fordíthatók le a társadalmi kohézió és a sokféleség általánosabb kérdéseire.