Visszatért eredeti helyére Rotterdam öttonnás kőfaragványa

Több mint 115 év után ismét eredeti helyszínén látható egy közel öttonnás, XVIII. századi homlokzati dísz Rotterdamban. A 9,4 méter széles, homokkőből faragott műalkotás egykor a város 1716-ban épült pestiskórházát ékesítette, amelyet a XIX. század végén lebontottak. Az épületből megmentett timpanon azóta múzeumi raktárban várta, hogy méreteihez méltó helyen állíthassák ki.

A háromszög alakú homlokzati dísz pontosan 4980 kilogrammot nyom, magassága pedig meghaladja a két métert. Felületét a rotterdami városvezetés hét egykori tagjának családi címere, valamint két allegorikus folyóisten alakja díszíti. A szobrok Rotterdam vízhez fűződő kapcsolatát jelképezik, különös tekintettel a Maas és a Rotte folyóra, amelyek meghatározó szerepet játszottak a város történetében.

A faragvány eredetileg a Pesthuis, vagyis a pestiskórház bejárata fölött kapott helyet. A létesítményt a Maas déli oldalán, Feijenoord területén építették fel, hogy a fertőző betegségben szenvedőket a sűrűn lakott városközponttól távol lehessen elkülöníteni.

A pestis a korábbi évszázadokban újra és újra pusztított Európában, ezért a városvezetés különösen fontosnak tartotta a fertőző betegek elszigetelésére alkalmas intézmények kialakítását. Rotterdam esetében azonban a félelmetes kórházra végül nem az eredetileg tervezett módon volt szükség. Bár az épület 1716-ban elkészült, pestisbetegeket soha nem kezeltek benne.

Az intézmény később más feladatokat kapott. A XVIII. század közepén, 1747-ben és 1748-ban katonai kórházként működött, majd különböző időszakokban foglyok elhelyezésére, ipari és egyéb célokra is használták. A terület átalakulása 1825-től új lendületet vett, amikor itt telepedett meg a Nederlandsche Stoomboot Maatschappij, vagyis a Holland Gőzhajózási Társaság.

Feijenoord a következő évtizedekben Rotterdam egyik fontos ipari térségévé fejlődött. A régi kórházépület egyre kevésbé illett az átalakuló környezetbe, végül 1900 körül lebontották. A homlokzat monumentális kőfaragványát azonban megőrizték.

A dísz 1910-ben került a Museum Rotterdam gyűjteményébe, ahol több mint egy évszázadon át raktárban maradt. A közel öttonnás, rendkívül széles alkotás kiállítása ugyanis komoly műszaki és helyigénnyel jár, ezért a múzeumnak hosszú időn keresztül nem volt lehetősége teljes egészében bemutatni.

A fordulatot a 2026-os Nemzetközi Rotterdami Építészeti Biennálé hozta meg. A szeptember 18. és november 29. között zajló rendezvény egyik helyszíne a város Feijenoord negyedében található Piekfabriek, az egykori Hunter Douglas ipari területén. A különleges egybeesésnek köszönhetően a műtárgy pontosan oda térhetett vissza, ahol több mint háromszáz évvel korábban az eredeti kórház állt.

A biennálé központi témája az épített környezetet fenntartó rendszerek vizsgálata. Az LNML építésziroda olyan installációt tervezett, amely a kő mint építőanyag használatát és újrafelhasználását állítja középpontba. Ennek az összeállításnak a részeként állították ki a történelmi homlokzati díszt.

A helyszín maga is jelentős változás előtt áll. Az egykori ipari területen a következő években lakóépületek, munkahelyek és közösségi szolgáltatások kialakítását tervezik. A régi kórház faragványa így egy újabb városfejlesztési korszak kezdetén került vissza eredeti környezetébe.

Rob Noordhoek, a Museum Rotterdam történész-muzeológusa szerint különleges jelentőségű, hogy a gyűjtemény egyik legfontosabb darabját több mint száz év után végre teljes egészében bemutathatják. Hangsúlyozta, hogy a műtárgy rendkívüli mérete és tömege korábban komoly akadályt jelentett, most azonban nemcsak a nagyközönség számára vált láthatóvá, hanem eredeti helyszínére is visszakerült.

A homlokzati dísz továbbra is a Museum Rotterdam tulajdonában marad, és tartós kölcsönzés keretében helyezték el. Bár az épület, amelynek egykor része volt, már több mint egy évszázada eltűnt, a hét címerrel és két folyóistennel díszített monumentális faragvány ismét felidézi Rotterdam városának egyik kevéssé ismert történeti fejezetét.