Turisztikai útvonal nyílt az ókori görög zsoldosok nyomvonalán

2026. november 12.-Múlt-kor

Új kulturális és turisztikai útvonalat hoztak létre Törökország keleti részén Xenophón görög történetíró és az általa vezetett ókori zsoldosok történelmi visszavonulásának útvonalán. A Török Turizmusfejlesztési és Promóciós Ügynökség által újonnan megnyitott túraútvonal az ország keleti belső régióiból egészen a Fekete-tenger partvidékéig vezeti a látogatókat.

Összefoglaló
  • Törökország új turisztikai útvonalat alakított ki egy ókori görög zsoldossereg történelmi nyomvonalán.
  • A tematikus út Xenophón tízezer katonájának Kr. e. 401-ben megkezdett hegyvidéki visszavonulását követi.
  • Az Anabasziszról elnevezett kulturális folyosó Erzurum és Trabzon tartományok között köti össze a műemlékeket.
Fotó: Wikipedia/Adrien Guignet

Az Északi Anabaszisz névre keresztelt tematikus folyosó a kelet-anatóliai tartományokat kapcsolja össze a Fekete-tenger térségével. Az elnevezés Xenophón azonos című történeti munkájára utal, amely a tízezer görög zsoldos Kr. e. 401-es legendás menetelését örökítette meg. A modern turisztikai útvonal Erzurum, Bayburt, Gümüşhane és Trabzon tartományokon halad keresztül, feltárva a régió természeti, valamint régészeti kincseit. A kiépített szakasz követi a Çoruh-folyó medencéjét és a zord hegyi hágókat, amelyeken egykor a sereg tagjai is átkeltek a tenger felé tartva.

A kijelölt út különböző történelmi korok és kultúrák emlékeit fűzi fel egyetlen láncra az érdeklődők számára. Erzurum tartományban a turisták megtekinthetik a narmani tündérkémények különleges geológiai képződményeit, az Engüzek-várat, valamint a középkori grúz építészet egyik kiemelkedő emlékét, az Öşvank-kolostort. Bayburt térségében a történelmi erődítmény és a helyi Ulu-mecset mellett a látogatók bejárhatják Aydıntepe sziklába vájt, többszintes föld alatti városát is. A kiterjedt föld alatti település jól példázza, miként védekeztek a régió ősi közösségei a külső katonai fenyegetések ellen.

A hegyvidéki Gümüşhane tartományban az útvonal érinti az egykor római légiós táborként is funkcionáló Szatala ókori városát és a szantai romokat. Szintén ezen a szakaszon található a történelmi Selyemút egyik fontos bányászati központja, a Süleymaniye negyed, ahol évszázadokon át török, görög és örmény közösségek éltek békében egymás mellett. A mintegy kétezer-négyszáz éves nyomvonal végpontja Trabzon kikötővárosa (az ókori Trapezusz), ahol a görögök először pillantották meg a Fekete-tengert. A modern utazók itt a Çal-barlangot, a helyi Lányok kolostorát és az Atatürk-kúriát kereshetik fel, vagy felvonóval utazhatnak Beşikdüzü és Beşikdağı között a partvidék panorámájáért.

Az útvonal alapjául szolgáló ókori eseménysor a Kr. e. 5. század végi Perzsa Birodalom belső trónviszályaihoz kötődik. II. Dareiosz perzsa nagykirály halála után idősebb fia, II. Artaxerxész foglalta el a trónt, míg öccse, Ifjabb Kürosz Kis-Ázsia nyugati részének helytartója maradt. Kürosz fegyveres lázadást szervezett bátyja ellen, amelyhez mintegy tízezer nehézfegyverzetű görög hoplitát toborzott zsoldosként. A lázadó sereg Mezopotámiáig nyomult előre, ahol a Kr. e. 401-ben lezajlott kunaxai csatában megütközött a perzsa királyi haderővel. Bár a görög szárny taktikai győzelmet aratott, a csatában Ifjabb Kürosz életét vesztette, így a zsoldosok hadjárata hirtelen értelmét és politikai célját vesztette.

A vezető és megfelelő utánpótlás nélkül maradt görögök kilátástalan helyzetbe kerültek a birodalom szívében, ráadásul a perzsák tőrbe csalták és kivégezték a zsoldosvezéreiket. Ekkor választották meg a sereg egyik új vezetőjének az athéni Xenophónt, aki korábban csupán megfigyelőként kísérte a csapatokat. Irányításával a tízezrek elindultak észak felé, hogy az ellenséges lovasság és a helyi hegyi törzsek folyamatos támadásai közepette elérjék a barátságos görög gyarmatvárosokat. A hófödte anatóliai hegyeken át vezető, hónapokig tartó menetelés az ókortörténet egyik legnagyobb logisztikai és katonai teljesítményeként maradt fenn.

Xenophón a hazatérését követően Anabaszisz (Fölvonulás) című művében örökítette meg az expedíció történetét, amely a görög prózairodalom és a katonai memoárírás egyik alapművévé vált. A szerző rendkívül részletes etnográfiai és földrajzi megfigyeléseket rögzített Anatólia belső területeiről, valamint az ott élő, a perzsa uralmat sokszor el nem ismerő hegyi törzsek szokásairól. Az írás feltárta a Perzsa Birodalom belső katonai és adminisztratív sebezhetőségét. A görög csapatok sikeres áttörése nagyban hozzájárult ahhoz az évtizedekkel későbbi stratégiai felismeréshez, amely végül Nagy Sándor sikeres perzsaellenes hadjáratához vezetett.