Önkéntesek restauráltak egy második világháborús brit felderítőgépet

Öt éven át tartó, aprólékos helyreállítási munkálatok után egy brit repüléstörténeti csoport önkéntesei sikeresen restauráltak egy második világháborús Auster katonai megfigyelőgépet. A BBC riportja szerint a Herefordshire megyei Shobdonban újjáépített, történelmi jelentőségű repülőgép a tervek szerint 2027 tavaszán emelkedhet ismét a levegőbe.

A Shobdon Historical Aircraft Group (Shobdoni Történelmi Repülőgép Csoport) három tagja, Alec Elliot, Peter Poole és Jonathan Roberts 2021-ben vette át a jelentősen leromlott állapotú gépet. Peter Poole visszaemlékezése szerint az Auster egy barátja tulajdonában volt mintegy egy évtizedig, de miután az illető egészségügyi okokból már nem repülhetett, a gép az enyészeté lett.

A projekt kezdetén a repülőt teljesen szétszerelték; a törzs és a szárnyak darabokban érkeztek meg a herefordi vitorlázóklub hangárjába. Az önkéntesek az elmúlt öt évben megtisztították, újrafestették, majd eredeti formájában összeszerelték a repülőt, megmentve azt a biztos pusztulástól és a roncsteleptől.

Az Air Pictorial magazinban publikált korábbi repüléstörténeti kutatások és a katonai lajstromszámok (RT610) alapján a csoport úgy véli, hogy a szóban forgó repülőgép 1944. június 6-án részt vett a normandiai partraszállás (a D-nap) hadműveleteiben. A kisméretű gép a Gold kódnevű partszakasz felett teljesített szolgálatot a brit szektorban. Alec Elliot, a csoport egyik tagja elmondta, hogy a gépet a harctér megfigyelésére és a brit tüzérségi tűz pontosságának irányítására használták a hadműveletek során. A restaurátorok célja nem csupán a múzeumi megőrzés; az Austert a felújítás után gyakorlati feladatokra, vitorlázógépek vontatására fogják használni a helyi repülőklubban.

Az idős önkéntesek számára a projekt személyes rehabilitációs és oktatási jelentőséggel is bírt. A 65 éves Jonathan Roberts, aki fiatalabb korában Spitfire vadászgépeken is dolgozott, kiemelte, hogy a helyreállítás sokat segített neki a tíz évvel ezelőtti stroke-jából való felépülésben. A szakemberek hangsúlyozták, hogy az ilyen jellegű, favázas és vászonborítású „warbird” típusok megőrzése azért is létfontosságú, mert megmutatják a fiatalabb generációknak, hol tartott a brit repülőmérnöki tudomány a műanyagok és az üvegszálas anyagok elterjedése előtt.

Az Auster repülőgépek története az 1930-as évek végére nyúlik vissza, amikor a brit Taylorcraft Aeroplanes Ltd. elkezdte gyártani az amerikai tervek alapján készült, de módosított könnyű repülőgépeket. A második világháború kitörése után a brit hadügyminisztérium felismerte a típusban rejlő katonai potenciált. A magas szárnykialakítás kiváló kilátást biztosított a pilóta és a megfigyelő számára, a gép ráadásul rendkívül rövid fel- és leszállópályát igényelt, így alkalmas volt arra, hogy közvetlenül a frontvonal mögötti, rögtönzött füves repterekről üzemeljen.

A hadsereg Air Observation Post (AOP, Légi Megfigyelő Poszt) századai a konfliktus során Észak-Afrikától Burmáig alkalmazták a különböző Auster-változatokat. Ezek az egységek különleges státuszt élveztek: a gépeket a Királyi Légierő (RAF) tartotta karban, de a pilóták és a megfigyelők a Királyi Tüzérség (Royal Artillery) kiképzett tisztjei voltak.

Feladatuk a rejtett ellenséges állások felderítése és a saját tüzérség tüzének rádiókapcsolaton keresztüli, valós idejű helyesbítése volt. Kötelékben repülve vagy alacsonyan manőverezve fegyvertelen mivoltuk ellenére is komoly fenyegetést jelentettek a német páncélosokra, mivel a puszta megjelenésük azonnal pusztító tüzérségi csapást vonhatott maga után.