A rabszolga-kereskedelem pénzügyi hátterét vizsgálják a kutatók

A történészek új levéltári források bevonásával kezdték el feltérképezni a brit biztosítótársaságok szerepét és a pénzügyi hálózatokat a transzatlanti rabszolga-kereskedelem rendszerében. A kutatás folyamatáról és a legújabb eredményekről a The Guardian közölt részletes összefoglalót, amelyben a szakemberek hangsúlyozzák, hogy bár egyes londoni társaságok, mint a Lloyd's of London, már hivatalosan bocsánatot kértek a múltbeli szerepvállalásukért, a biztosítási ágazat 18. és 19. századi tevékenységének teljes mértéke továbbra is feltáratlan.

A kutatások egyik mérföldkövét a Johns Hopkins Egyetem által vezetett, az Underwriting Souls (Lelkek biztosítása) nevű projekt jelentette, amely a Lloyd's archívumát vizsgálta. Alexandre White és Pyar Seth kutatók munkája feltárta, hogy a kereskedelmi biztosítók miként vállaltak garanciát a rabszolgákat szállító hajókra, és hogyan biztosították az elhurcolt embereket pusztán értékesíthető emberi rakományként.

White - aki jelenleg a Cambridge-i Egyetem oktatója - a kutatás legnagyobb nehézségeként a fennmaradt bizonyítékok töredezettségét emelte ki. A biztosítók által vezetett egyedi kockázati könyvek és főkönyvek meglehetősen ritkák, és csupán egy-egy adott időszak üzleti tevékenységébe engednek bepillantást.

A vizsgálatokat a Liverpooli Nemzeti Múzeumok által koordinált, Connector Project elnevezésű kezdeményezés is bővítette az Overwriting Underwriting nevű kísérleti tanulmányával. Lucy Moynihan kutató John Gladstone, a Liverpooli Biztosítók Szövetsége első elnökének 1797-es kockázati könyvét elemezte, amelyben kifejezetten az emberkereskedelemhez kapcsolódó, eddig ismeretlen tengeri utakat azonosított.

Malik Al Nasir történész, a projekt menedzsere a lapnak rávilágított arra, hogy a brit kikötővárosok kereskedői, bankárai és hajótulajdonosai szoros rokoni és üzleti kapcsolatban álltak egymással. A szakember hangsúlyozta, hogy a magánkézben és családi archívumokban lévő iratok átvizsgálása elengedhetetlen a hálózatok teljes rekonstruálásához, mivel a kereskedők gyakran maguk is biztosítóként léptek fel.

Az új bizonyítékok arra is rámutatnak, hogy a brit pénzemberek az 1807-es abolicionista törvény - amely betiltotta a birodalom területén a rabszolga-kereskedelmet - elfogadása után sem hagytak fel teljesen a jövedelmező üzlettel. Hannah Farber, a New York-i Columbia Egyetem docense szerint a brit biztosítók a hivatalos tilalom ellenére kezdetben viszonylag nyíltan biztosítottak külföldi (például kubai vagy brazil) rabszolgahajókat. Ahogy a jogi szabályozás és az ellenőrzés a 19. század folyamán szigorodott, a finanszírozók egyre burkoltabb módszereket találtak a kockázatvállalásra anélkül, hogy a nevüket hivatalosan is a rabszolgaszállítmányokhoz kötötték volna. Alexandre White kutatásai alapján a biztosítási rendszer egyik legkegyetlenebb aspektusa az volt, hogy a rabszolgák puszta pénzügyi eszközzé váltak, akik - a biztosítási kifizetések révén - nemcsak a munkájukkal, hanem a hajóúton bekövetkező halálukkal is hasznot hajtottak a tulajdonosoknak.

A transzatlanti rabszolga-kereskedelem a 16. század végétől a 19. század közepéig határozta meg az atlanti térség gazdaságát. Az európai (elsősorban brit, francia, spanyol és portugál) hajók iparcikkeket, fegyvereket és alkoholt szállítottak Afrika nyugati partjaira, ahol ezeket hadifoglyokra és elrabolt emberekre cserélték. A kegyetlen, középső átkelésnek nevezett heteken át tartó hajóút során a rabszolgák 15-20 százaléka meghalt a járványok, az alultápláltság és az embertelen körülmények miatt. A túlélőket az amerikai kontinens ültetvényein (cukor-, dohány- és gyapotföldeken) kényszermunkára fogták, majd a megtermelt nyersanyagokat Európába szállították.

A brit birodalmi gazdaság a 18. század folyamán jelentős mértékben a karibi és észak-amerikai gyarmatok rabszolgamunkájára támaszkodott. London, Bristol és Liverpool a tengeri kereskedelem révén hihetetlen gazdagságra tett szert; ebből a tőkehalmozásból jöttek létre a modern bankrendszer és a biztosítási piac alapjai.

Amikor a brit parlament 1833-ban az egész birodalomban felszabadította a rabszolgákat, a kormány nem a felszabadított embereket, hanem a rabszolgatartókat kártalanította egy hatalmas, húszmillió fontos (a korabeli állami költségvetés 40 százalékát kitevő) hitelből, amelyet a brit adófizetők egészen 2015-ig törlesztettek. A mostani kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a modern pénzügyi intézmények gyökerei és a globális kereskedelmi hálózatok kialakulása elválaszthatatlanul összefonódott a rabszolgaság intézményével.