Kőkorszaki gyermekek ujjlenyomatait fedezték fel az izraeli agyagszobrokon

Több tízezer éves, felnőttek és gyermekek ujjlenyomatait egyaránt megőrző apró agyagszobrokat azonosítottak régészek a mai Izrael területén feltárt kőkorszaki lelőhelyeken. A Jeruzsálemi Héber Egyetem kutatócsoportja szerint a felfedezés és a mikroszkópos elemzések eredményei arra utalnak, hogy a kőkorszaki közösségekben a felnőttek már évezredekkel ezelőtt tudatosan tanították a gyermekeket az agyag formázására és díszítésére.

Laurent Davin régész és munkatársai eredetileg azt vizsgálták, hogy az őskori Közel-Keleten (a Levantén) élt natúfi kultúra vadászó-gyűjtögető csoportjai készítettek-e már agyagművészeti alkotásokat a mezőgazdaság megjelenése előtt.

A kutatás során a szakemberek három különböző, a 15 000 és 11 600 évvel ezelőtti időszakból származó natúfi lelőhelyen összesen mintegy negyven kilogrammnyi kiásott agyaganyagot válogattak át. A több tízezer jelentéktelen agyagrög között a csapat körülbelül 150 apró szobortöredéket talált, köztük 15 felismerhető, madarat, gazellát és embert ábrázoló figurával. A legkisebb, gyakran alig két centiméter hosszú töredékek közül mintegy hatvan darabon maradtak fenn egyértelmű ujjlenyomatok, amelyeket az agyag formázása, csípése vagy nyomkodása során hagytak hátra az egykori alkotók.

A kutatók a lenyomatok barázdái közötti távolságok mikroszkópos mérésével következtettek az alkotók életkorára és nemére. Az elemzések alapján a figurák többségét nők és gyermekek (köztük tíz év alattiak) készítették, míg a felnőtt férfiak lenyomatai csupán elvétve jelentek meg a mintákban. A legkiemelkedőbb leletnek egy apró emberi szobor torzója bizonyult, amelyen egyszerre találták meg egy felnőtt és egy gyermek ujjlenyomatait. A szakemberek értelmezése szerint ez a kettős nyom arra utal, hogy a figurát a formázás közben kézről kézre adták, ami a kerámiakészítés és a formai minták aktív, generációk közötti tanításának fizikai bizonyítéka.

A natúfi agyagfigurák pontos társadalmi vagy vallási funkciója egyelőre tisztázatlan maradt. A kutatócsoport megállapította, hogy az apró szobrokon nem láthatók az intenzív használatból fakadó kopásnyomok, ami arra utal, hogy nem tekintették őket értékes, generációkon át őrzött családi ereklyéknek. Laurent Davin feltételezése szerint az apró figurák sokkal inkább a történetmesélés vizuális segédeszközei lehettek; a gyermekek az agyag formázásán keresztül nem pusztán a kézműves technikát sajátították el, hanem a közösség mondáit és mítoszait is vizuálisan jelenítették meg.

A gyermekek szerepének és társadalmi részvételének vizsgálata a történelem előtti időkben sokáig háttérbe szorult a régészeti kutatásokban, mivel a tevékenységükre utaló konkrét, tárgyi bizonyítékok rendkívül ritkák. Az elmúlt évtizedekben azonban a tudományos fókusz szélesedésével egyre több bizonyíték kerül elő a legfiatalabb korosztály aktív részvételéről az őskori művészetben.

A legismertebb példák közé tartoznak a Tibetben talált, több mint kétszázezer éves, gyermekméretű kéznyomokat őrző sziklafestmények, vagy a csehországi feltárások során azonosított, 30 000 éves, ujjlenyomatos kerámiaszobrok. Ezek a leletek egyre inkább megerősítik azt a nézetet, hogy a felnőtt férfiak vadászó tevékenysége mellett a gyermekek és a nők kreatív munkája is alapvető szerepet játszott a korai emberi kultúrák fennmaradásában.

A natúfi kultúra (Kr. e. 13 000 – Kr. e. 9500) a kőkorszak egyik legfontosabb átmeneti időszakát képviseli a Közel-Kelet történelmében. Ezek a vadászó-gyűjtögető közösségek hozták létre az első kőből épült, állandó településeket a mai Izrael, Palesztina, Jordánia, Libanon és Szíria területén, még jóval a növénytermesztés és az állattenyésztés (a neolitikus forradalom) megjelenése előtt. A natúfi emberek a vadon termő gabonafélék intenzív gyűjtögetésével és tárolásával, valamint az ehhez szükséges eszközök (például kősarlók, őrlőkövek) fejlesztésével alapozták meg a későbbi mezőgazdasági társadalmak létrejöttét.