Megnyílt az iraki főváros első zsidó történelmi múzeuma

Jelentős helyi érdeklődés kíséretében nyílt meg Bagdad első zsidó múzeuma, amely a város egykor meghatározó, de mára szinte teljesen eltűnt zsidó közösségének állít emléket. A Reuters brit hírügynökség beszámolója szerint az intézmény mindennapjait az iraki lakosok folyamatos látogatása jellemzi. A tárlat a 20. század eleji Bagdad gazdasági és kulturális elitjének mindennapjaiba enged bepillantást személyes tárgyakon és archív dokumentumokon keresztül.

Az új kulturális intézmény az iraki főváros egyik kiemelkedő útvonalán, az al-Rasid utcában kapott helyet, a történelmi Samas (Shamash) Zsidó Iskola felújított épületében. A múzeumot a csekély létszámú iraki zsidó közösség nyitotta meg saját forrásból, ami kivételes nyilvános ünneplése volt az ország sok évszázados zsidó örökségének.

A projekt vezetője Halida Fuad Elijahu, egy 64 éves, bagdadi születésű zsidó fogorvos, aki jelenleg is az iraki zsidó közösség élén áll. A közösség jogi képviselője, Ammar at-Tamimi elmondta, hogy a környező városrész demográfiai és gazdasági átalakulása miatt az épület iskolaként már nem funkcionálhatott, így a múzeummá alakítás volt az egyetlen lehetőség az emlékezet megőrzésére.

A kiállítóterekben a látogatók a Jákob Slómó Samas filantróp által 1928-ban alapított iskola egykori diákjainak személyes fényképeit, személyi igazolványait, érettségi bizonyítványait és iskolai nyilvántartásait tekinthetik meg. A vitrinekben elhelyezett sárgaréz menórák és a csiszolt faburkolatok előtt álló hétágú gyertyatartók (hanukiják) mellett a falakat a közösség egykori kiemelkedő alakjainak fekete-fehér portréi díszítik.

A bemutatott személyiségek között szerepel Szasszun Heszkel, aki a modern iraki állam 1920-as megalakulása után az ország első pénzügyminisztere volt, valamint a 20-as és 30-as évek legnépszerűbb iraki énekesnője, Szalima Murad is. A zsidó származású énekesnő a hagyományos iraki makám (egy klasszikus arab zenei forma) és a könnyedebb populáris dalok előadójaként tett szert országos hírnévre.

Bár külföldi zsidó látogatók még nem érkeztek, a bagdadi muszlim lakosság körében az intézmény váratlanul népszerűnek bizonyult. Egy 71 éves bagdadi lakos a hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, hogy kezdetben el sem hitte a múzeum létezését, de a személyes látogatás után már a családját is elvitte a kiállításra, hangsúlyozva, hogy a zsidók az iraki állam alapítói közé tartoztak. A helyi történészek, köztük Szaadi al-Iraki szintén üdvözölték a kezdeményezést, és a fennmaradt zsinagógák, valamint a zsidó imahelyek szélesebb körű védelmét és megnyitását sürgették. A közösségi vezetők tervei között szerepel a zsidó jelenléthez köthető további bagdadi műemlékek helyreállítása is.

A mezopotámiai zsidó közösség története több mint 2500 évre, a babiloni fogság idejére (Kr. e. 6. század) nyúlik vissza. Az oszmán uralom alatt és a 20. század első felében a zsidók Bagdad lakosságának mintegy ötödét alkották, domináns szerepet betöltve a város kereskedelmi, kulturális és adminisztratív életében. Az 1947-es adatok szerint Irak zsidó lakossága ekkor még megközelítette a 150 ezer főt. A közösség öröksége ma is látható a fővárosban, az egykori kereskedelmi negyedektől kezdve a folyóparti villákig, ahol a stukkóhomlokzatokba vésett Dávid-csillagok hirdetik az egykori tulajdonosok identitását.

Az iraki zsidóság virágzása az 1940-es évek elején, az arab nacionalizmus megerősödésével és az Izrael állam megalapítását övező politikai feszültségekkel ért véget. Az 1941-es bagdadi pogrom (a farhud), majd az egyre gyakoribbá váló erőszakcselekmények hatására a közösség jelentős része a kivándorlás mellett döntött. 1950 és 1952 között egy nagyszabású légihíd (az Ezra és Nehémiás hadművelet) keretében mintegy 125 ezer iraki zsidót evakuáltak Izraelbe.

A hivatalos iraki adatok szerint napjainkban a fővárosban már csak néhány zsidó származású személy él, akik biztonsági okokból rejtve tartják identitásukat, míg a kurdisztáni régióban körülbelül kilencven kurd származású zsidó lakos maradt.