Súlyos sérülések nyomait őrzik az ókori egyiptomi macskakoponyák

Az ókori egyiptomi macskák a korábbi elképzelésekkel ellentétben gyakran kifejezetten rossz körülmények között éltek, és betegségektől, valamint sérülésektől egyaránt szenvedtek. A több mint 2000 éves koponyák vizsgálatának eredményeit a kutatók a Journal of Archaeological Science című tudományos folyóiratban publikálták, és az új elemzés arra utal, hogy a rituális célokra szánt, mumifikálásra tenyésztett állatokat szűk, zsúfolt telepeken tarthatták.

A tudósok egy eddig nagyrészt figyelmen kívül hagyott gyűjteményt elemeztek, amely az ausztriai Bécsi Természettudományi Múzeumban található. A leletanyag 131 jó állapotban fennmaradt ókori egyiptomi macskakoponyából áll.

A kutatók elsősorban az állatok életkorára, fajára, valamint az esetleges sérülések és betegségek nyomaira fókuszáltak. A vizsgálat során kiderült, hogy a példányok közel kétharmada, mintegy 62 százaléka valamilyen patológiás elváltozást mutatott. Az azonosított problémák között a fogászati rendellenességek, a gyógyult csonttörések és az elfertőződött harapásnyomok egyaránt előfordultak.

Az aprólékos vizsgálatok pontos képet festettek az állatok egészségügyi állapotáról. A 131 egyedből 23 esetében fogínybetegség nyomait, 24 példánynál pedig hiányzó fogakat fedeztek fel a szakemberek. Ezen felül 35 koponya felületén apró bemélyedéseket, 19 esetben pedig a szemgödör alján lévő perforációkat találtak. Ezek az elváltozások a kutatók szerint egyértelműen fertőzésekre vagy súlyos táplálkozási hiányosságokra, alultápláltságra utalnak. A fertőző betegségek és a hiánybetegségek magas aránya megerősíti azt a feltételezést, hogy a macskák tartási körülményei kifejezetten rosszak voltak.

A betegségek mellett a koponyák számos erőszakos sérülés nyomát is megőrizték. Egyes szúrt sebek és lyukak a harapásnyomok alapján más macskáktól származtak; az egyik kisebb egyed koponyáján például egy mocsári macska szemfogainak nyomait azonosították. Más egyedeken ugyanakkor éles fémeszközöktől származó ütések nyomait fedezték fel, ami egyértelműen emberi bántalmazásra utal.

A tanulmány szerzői szerint a leletek között halálos kimenetelű sérülések, valamint olyan esetek is előfordulnak, ahol az állat túlélte az emberrel való erőszakos interakciót. Ezek a sebesülések valószínűleg büntetésből, vagy a macskák közötti harcok erőszakos szétválasztása során keletkeztek a telepeken dolgozó gondozóktól.

Az egyiptomi régészeti kutatásokból régóta ismert, hogy a macskákat gyakran szándékosan, a fejre mért ütéssel vagy a nyak eltörésével ölték meg a mumifikálás előkészítése során. A mostani kutatás azonban rávilágít arra, hogy a rituális áldozatra szánt állatok már életükben is rendkívül nehéz körülmények között sínylődtek. A betegségek és a harcokból származó sérülések gyakorisága arra utal, hogy a macskákat zárt, szűkös helyeken, nagy tömegben tartották együtt, ahelyett, hogy szabadon kóborolhattak volna. Ez az iparszerű macskatenyésztés az egyiptomi történelem későbbi szakaszaiban jelentős méreteket öltött, hogy kiszolgálja a zarándokok hatalmas mumifikáltállat-igényét.

Az ókori Egyiptom hitvilágában a macskák Basztet istennőhöz kapcsolódtak, így az isteni hatalom földi szimbólumainak tekintették őket. Gyakorlati hasznuk is felbecsülhetetlen volt, hiszen a gabonaraktárak védelmezőiként pusztították a rágcsálókat, ezáltal biztosítva az emberek élelmiszer-ellátását. A görög történetírók feljegyzései szerint az egyiptomi törvények annyira védték a macskákat, hogy elpusztításukat halálbüntetéssel sújtották.

A bécsi gyűjtemény koponyáinak elemzése azonban rávilágít egy eddig kevésbé ismert ellentmondásra. A társadalmi és vallási tisztelet ellenére az áldozati célokra iparszerűen tenyésztett macskák élete rendkívül stresszes és fizikai szenvedéssel teli volt.