1969. január 22-én az egész Szovjetunió ünnepelt: a világűrből visszatérő űrhajósokat fogadták hősöknek kijáró tisztelettel. A teljes politikai vezetés jelen volt, az utcákon a moszkvaiak tízezreinek kíváncsi tekintete követte az eseményt, amikor a Kreml területére behajtó kormányzati konvoj egyik autójára egy rendőregyenruhába öltözött fiatalember tizenegy lövést adott le. Többen megsérültek, és halálos áldozat is volt. A szovjet vezetők elleni merényletkísérletek nem voltak példa nélküliek, de nem is számítottak mindennaposnak.
Viktor Ivanovics Iljin 1947. december 26-án született Leningrádban idült alkoholisták gyermekeként. Emiatt hamarosan gyermekotthonba került, ahonnan kétéves korában örökbe fogadták. Lelki alkatának instabilitását, zárkózott, visszahúzódó természetét többen azzal magyarázzák, hogy súlyos traumaként élte meg, amikor tízéves kora körül megtudta, hogy akiket vér szerinti szüleinek gondolt, és akiknek a nevét viselte, valójában csak az örökbefogadói. 1968-ban elvégezte a Leningrádi Térképészeti Technikumot. Behívták katonai szolgálatra, s mivel a technikumban katonai kiképzést is kapott, egyből alhadnagyi rendfokozatban került a Leningrád melletti Lomonoszovban állomásozó 61. földmérő (geodéta) osztaghoz.

Egyetlen történelmi lövés
Amennyire utólag rekonstruálni lehet, Iljin ekkor már éles ellenszenvet táplált a szovjet rezsimmel szemben. Mindenekelőtt az általa érzékelt valóság (nyomor, kilátástalanság, alkoholizmus) és a hivatalos szovjet propaganda között tátongó szakadék volt az, ami elkeserítette. Nagyon hamar eljutott addig a gondolatig, hogy a problémát az állam vezetőinek likvidálásával kell orvosolni. Az egyéni terrornak megvoltak a hagyományai az orosz történelemben, a múltban forradalmi hevülettől fűtött fiatalok nemzedékei tartották célravezető eszköznek a főhatalom letéteményesének meggyilkolását. Többüket a szovjet érában a hősöknek kijáró kultusz övezte, életrajzukat az iskolában is tanították. Iljin esetében a motiváció kapcsán egy másik aspektus is felvetődött. Az 1960-as évek a világpolitikában is mozgalmas időszaknak számítottak a politikai gyilkosságok terén. 1963-ban John F. Kennedy, az USA elnöke, 1968-ban öccse, Robert Kennedy és Martin Luther King, az ismert polgárjogi aktivista lett merénylet áldozata. Az esetek bejárták a világsajtót. Iljinre különösen John F. Kennedy feltételezett gyilkosa, Lee Harvey Oswald volt nagy hatással, aki – egy megjegyzése szerint – „egyetlen lövéssel bekerült a történelembe”. De naplófeljegyzéseiben többször felbukkant John Wilkes Booth alakja is, akit Abraham Lincoln megölése tett híressé. Majd Iljin hozzáfűzte: „Lehet, hogy az én választásom is ez?”
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2025. tél számában olvasható.
![]() |
2025. télBosszúállók – Politikai leszámolások |
|---|