A bronzkori összeomlás után is tovább élt Trója

2026. szeptember 17.-Múlt-kor

Egy mintegy 2800 éves agórát, vagyis ókori piacteret tártak fel a régészek a törökországi Trója romvárosában. Ahogy arról a feltárást vezető Çanakkale Onsekiz Mart Egyetem kutatói beszámoltak, a lelet a kora vaskori település és a bronzkori város közötti közvetlen kapcsolatra világít rá. A déli kapu térségében folyó ásatások újabb bizonyítékkal szolgálnak a Homérosz által is megénekelt, földrengések és háborúk által többször elpusztított település történelmi folytonosságára.

Összefoglaló
  • A törökországi Trója déli kapujánál végzett ásatások során egy kora vaskori, mintegy 2800 éves piactér maradványait azonosították a régészek.
  • A kerámialeletek azt mutatják, hogy a bronzkori város pusztulása után alig nyolcvan-kilencven évvel új telepesek érkeztek a térségbe.
  • A korszerű módszerekkel zajló feltárások a kora ókori Ilion és a korábbi település közötti folytonosságot vizsgálják a múltbéli régészeti károk ellenére.
Egy 2800 éves agórát tártak fel a törökországi Trója romjainál, amely bizonyítja a település folytonosságát a késő bronzkor utáni időszakban.
Fotó: AA

A régészeti munkálatok a VI. trójai réteghez tartozó déli kapu előtti területre összpontosítanak, ahol a kutatók 2014 óta vizsgálják a késő bronzkori város és a későbbi, archaikus és klasszikus kori Ilion közötti átmenetet.

Reyhan Körpe, az ásatások helyettes vezetője szerint a most felfedezett kora vaskori struktúrák a település eddig ismert legrégebbi agórájának maradványait jelentik. A feltárás során felszínre került építészeti elemek, köztük egy kövezett út és a hozzá kapcsolódó bejárat, világosan jelzik, hogy a terület már az ókor korai szakaszában is közösségi és kereskedelmi funkciót töltött be. A helyszínen talált amforák és egyéb kerámiatöredékek kora megerősíti, hogy a teret a Kr. e. 1. évezred első felében aktívan használták.

A leletanyag elemzése alapján a régészek megállapították, hogy Trója a bronzkori civilizációk összeomlását követően nem maradt hosszú ideig lakatlan. Körülbelül nyolcvan-kilencven évvel az egykori város elhagyása után új bevándorlók érkeztek a térségbe, akik saját házaikat a korábbi romokra, sok esetben a régi falakat újrahasznosítva építették fel.

Ezek a telepesek a korábbi, hettita forrásokban Wilusa néven ismert település nevét Ilios vagy Ilion formában vitték tovább, biztosítva a helynév fennmaradását. Az egykori bronzkori piacteret az újonnan érkezők is agóraként használták, ami a városszerkezet funkcionális továbbélését mutatja a térségben.

A trójai ásatások története több mint másfél évszázadra nyúlik vissza, azonban a korai kutatások jelentős pusztítással jártak. Heinrich Schliemann 19. századi, a korabeli szakszerű régészeti módszereket nélkülöző feltárásai során a domb számos későbbi, így vaskori és klasszikus kori rétege is helyrehozhatatlan károkat szenvedett, miközben a kutató elsősorban az Iliászban szereplő rétegeket kereste.

A Rüstem Aslan által irányított jelenlegi munkálatok éppen ezért egy jóval korlátozottabb területen, de sokkal részletesebb és kíméletesebb módszerekkel zajlanak. Az 1998 óta az UNESCO világörökségi listáján is szereplő régészeti helyszín kutatása a következő években is folytatódik, hogy a szakemberek minél pontosabban rekonstruálhassák a trójai háború utáni időszak társadalmi és építészeti változásait.