Az Adolf Hitler ellen 1944 nyarán elkövetett merénylet és a Wehrmacht-tisztek puccskísérlete meglepte a nemzetiszocialista rezsimet, mivel az a vezérkar felől érkezett. A válaszcsapás éppen emiatt gyors és kíméletlen volt, az összeesküvés elsőként elfogott vezetőivel azonnal végeztek. Ez azonban még csak a bosszúhadjárat kezdetét jelezte, nemsokára ugyanis koncepciós perek tucatjai következtek. Az ügy jó alkalmat nyújtott a politikai ellenzék megmaradt tagjainak likvidálására, a letartóztatási hullámok már azokat is érintették, akik nem vettek részt az államcsínyben. Ahogy pedig a háború vége közeledett, a terror egyre kevésbé ismert határokat.

Ha működésbe hozza a másik bombát is, talán más fordulatot vesz a történelem. Régóta találgatások tárgya, hogy a kulcspillanatban, amikor Claus Schenk von Stauffenberg ezredes, az Adolf Hitlerrel tartott értekezletről kikéredzkedve épp a merényletre készült, miért csak a nála található egyik bombát élesítette. A háborús sérüléseknek köszönhetően fél szemmel, három ujjal ez nem volt könnyű művelet, még ha ott is állt mellette a segítője. Talán azért sietett, mert bekopogtak és megzavarták, vagy mert elhitte, hogy egy robbanószerkezet is képes megölni a teremben lévőket, köztük az általa megvetett Führert.

Sortűz este

Von Stauffenberg a társaival együtt régóta tervezte a merényletet. Az összeesküvők egy része már a második világháború kitörése előtt Hitler ellen fordult, főként a hadsereg élén végbement tisztogatás miatt, valamint attól tartottak, hogy a nácik vezette ország a vesztébe rohan. Mások csak később csatlakoztak, amikor látszott a fordulat a keleti fronton, és undorral tekintettek az ott elkövetett tömeges kivégzésekre. A józanabb Wehrmacht-tisztek végül arra jutottak, hogy a náci vezetéstől meg kell szabadulni a katasztrófa elkerülése érdekében. 1943-ban több, Hitler elleni gyilkossági kísérletük is kudarcba fulladt, előfordult, hogy a bomba nem működött, vagy a Führer átszervezte a programját, máskor egyszerűen a merénylő az utolsó pillanatban megtorpant. A sorozatos kudarc miatt végül von Stauffenberg magára vállalta a feladatot, noha a – Hadsereg Főparancsnoksága néhány osztályának és az Abwehrnek, azaz a hírszerzésnek is helyet adó – berlini Bendlerblockból neki kellett volna irányítania a merénylet utáni államcsínyt.

Az ezredesnek bejárása volt a kelet-poroszországi Farkasveremben (Wolfsschanze) tartott megbeszélésekre, így 1944. július 20-án, táskájában két plasztikbombával Hitler közvetlen közelébe tudott férkőzni. Miután élesítette az egyik robbanótöltetet, a táskát Hitler mellé csúsztatta, majd elhagyta a főhadiszállást. A robbanást még hallotta, de elképzelhetetlennek tartotta, hogy azt a Führer könnyebb sebesülésekkel túlélje, így Berlinbe sietett a Valkűr-tervet, tehát a tartalékos hadsereggel való hatalomátvételt elindítani.
Miközben von Stauffenberg a repülőn ült, elterjedt a sikertelen merénylet híre, emiatt az összeesküvők összezavarodva, nem elég határozottan cselekedtek.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2025. tél számában olvasható.