Megtalálhatták I. Károly 1633-ban elsüllyedt kincseshajóját Skóciában

2026. augusztus 24.-Múlt-kor

Helytörténeti kutatók több évtizedes kutatásának eredményeként I. Károly angol és skót király 1633-ban elsüllyedt kincseshajójának, a tengerfenéken fekvő Blessing of Burntisland maradványait találhatták meg a Firth of Forth öbölben.

Összefoglaló
  • Egy skót helytörténeti kutatócsoport bizonyítékokat talált a Blessing of Burntisland nevű, 1633-ban elsüllyedt királyi hajó roncsának helyzetére.
  • A Firth of Forth öbölben nyugvó hajó I. Károly személyes kincseit, köztük VIII. Henrik ezüst étkészletét szállította.
  • A kutatók szonárképekkel és egy faanyagból vett mintával igyekeznek hivatalosan is azonosítani a tengerfenéken rejlő maradványokat.
A fotó illusztráció. Kép: Getty Images

A Burntisland Heritage helyi szervezet szakemberei megközelítőleg egy mérföldre a parttól, vastag iszapréteg alatt azonosítottak egy roncsot, amely a méretei és a lokációja alapján a tizenhetedik századi hajóval lehet azonos. Ian Archibald, a Charles Wrex projekt igazgatója hangsúlyozta, hogy bár a helyszínt sikeresen lokalizálták, a hajó kilétének végleges megerősítése még várat magára.

A kutatócsoport egy famintát már a felszínre hozott, amelyet a víz alatti radarfelvételekkel együtt átadtak a brit hajóroncsokért felelős állami hivatalnak, a Receiver of Wrecknek. A jövőbeni tervek között szerepel a faanyag szénizotópos kormeghatározása, valamint egy speciális búvárcsapat kirendelése, amely feltérképezi a maradványokat és a benne rejlő esetleges értékeket.

A Blessing of Burntisland nevű, mintegy tizennyolc méter hosszú, fából készült komphajó tragédiája 1633 nyarán következett be. I. Károly nem sokkal korábban tette le a skót királyi esküt Edinburgh-ban, majd kíséretével észak felé tartott. A király az uralkodói flottillát vezető Dreadnought fedélzetéről nézte végig, ahogy egy hirtelen lecsapó vihar elnyeli a kincseit szállító hajót. A fedélzeten tartózkodó harmincöt emberből csupán ketten élték túl a katasztrófát.

A rakomány az akkori feljegyzések szerint százezer fontot ért, ami mai árfolyamon több tízmillió fontnak felel meg. A kincsek között jelentős mennyiségű arany és ezüst mellett egy olyan kétszáznyolcvan darabos ezüst étkészlet is helyet kapott, amelyet még VIII. Henrik rendelt meg a tizenhatodik század folyamán.

A történészek egybehangzó véleménye szerint a katasztrófát a szélsőséges időjárási körülmények és a hajó nehéz rakományából adódó túlterheltsége okozta. A királyi kincsek elvesztése ugyanakkor mély nyomot hagyott a korabeli társadalomban. A skót keleti partvidéken hamar elterjedt a folklórban is fennmaradt szóbeszéd, miszerint tíz lancashire-i boszorkány átka süllyesztette el a kompot, akiket a király emiatt máglyára küldött.

Az elmúlt évtizedekben számos kísérlet történt a roncs megtalálására. A modern kutatások 1991-ben indultak egy helyi üzletember vezetésével, majd 1994-ben egy amerikai felfedezőcsoport, a US Global Explorers Group is csatlakozott a kereséshez. A külföldi expedíció a nehéz körülmények miatt két év után feladta a munkát.

A Burntisland Heritage csoport 1997-ben vette át a projekt irányítását. A kutatók új radarberendezéseket szereztek be, és azóta folyamatosan végeztek merüléseket a területen, dacolva az erős áramlatokkal, a folyamatosan átrendeződő iszaprétegekkel és a szinte nulla látótávolsággal.