Tizenhatodik századi spanyol hajóroncsot keresnek Dél-Karolina partjainál

2026. augusztus 18.-Múlt-kor

Tengeri régészek indítottak műszeres kutatást az észak-amerikai partvidéken, hogy azonosítsák Lucas Vázquez de Ayllón ötszáz éve elsüllyedt spanyol hajóroncsának helyét. A Dél-Karolina állambeli Winyah-öböl térségében zajló vizsgálatok az első európai gyarmatosítási kísérletek egyikének topográfiáját tisztázhatják.

Összefoglaló
  • A Dél-Karolinai Régészeti és Antropológiai Intézet munkatársai Lucas Vázquez de Ayllón 1526-ban elsüllyedt vezérhajójának maradványait keresik a Winyah-öböl térségében.
  • A tengerfenéki kutatások célja az észak-amerikai kontinens egyik legkorábbi európai települési kísérletének pontos lokalizálása.
  • Az ötszáz évvel ezelőtti hajótörés, majd az azt követő éhínség és a betegségek miatt a hatszáz fős spanyol expedíciónak mindössze negyede élte túl a gyarmatosítási kísérletet.
Tizenhatodik századi spanyol hajóroncsot keresnek Dél-Karolina partjainál
Fotó: Facebook/The South Carolina Maritime Museum

Az 1526-os spanyol expedíció az észak-amerikai kontinens európai betelepítésének egyik legkorábbi kísérlete volt, amely évtizedekkel megelőzte a floridai St. Augustine vagy az angol Roanoke kolónia alapítását. Lucas Vázquez de Ayllón hat hajóból és hatszáz telepesből álló flottája a spanyol korona felhatalmazásával érkezett a mai Dél-Karolina partjaihoz.

 

A megérkezéskor a Capitana néven ismert vezérhajó zátonyra futott az öbölben. A baleset halálos áldozatokat nem követelt, és a szállítmány egy részét megmentették, de a hajótörés megpecsételte a vállalkozás sorsát. A telepesek délre vonultak a mai Georgia partvidékére, ahol megalapították San Miguel de Gualdape települését. Az éhínség és a betegségek miatt a kolóniát hónapokkal később feladták, az eredeti legénységből csupán százötvenen tértek vissza.

A Dél-Karolinai Régészeti és Antropológiai Intézet (SCIAA) munkatársai évtizedek óta próbálják lokalizálni a tizenhatodik századi vezérhajót. Jim Spirek állami víz alatti régész és kollégái egy közelmúltbeli georgetowni tájékoztatón ismertették a kutatás aktuális állását. A projektet Stephen Goldfinch állami szenátor 2019-es, kétszázötvenezer dolláros támogatása lendítette fel újra, és a járvány miatti kényszerszünetet követően a kiterjedt terepmunka idén ősszel folytatódik a feltételezett helyszínen.

A partvonal az évszázadok során jelentősen átalakult, így a roncs jelenleg nyílt tengeri, folyami, vagy vastag homokréteg alatti területen is rejtőzhet. A kutatócsoport drónokkal és hajós felmérésekkel térképezi fel a régiót. A tengerfenék felszíni domborzatát szonárral vizsgálják, míg az iszapba temetett fémtárgyakat magnetométerrel azonosítják. A műszerek által jelzett anomáliákat búvárok tárják fel, de az eddigi tapasztalatok alapján a vízalatti találatok kilencvennyolc százaléka modern tengeri hulladék.

Az oxigénmentes vízi környezet kiválóan megőrzi a faanyagokat és az organikus maradványokat, azonban a felszínre hozott leletek a levegővel érintkezve gyors pusztulásnak indulnak. A szigorú állagmegóvási protokollok miatt a SCIAA nem hozná azonnal nyilvánosságra az esetleges felfedezést, hanem aprólékos elemzésekkel erősítené meg a hajó eredetét. A Capitana feltárása a tengeri katasztrófa tárgyi bizonyítékán túl stabil régészeti rögzítési pontot adna a kontinens korai spanyol jelenlétének és a kudarcba fulladt gyarmatosítási kísérletnek a kutatásához.