Hagyományos módszerekkel építik újjá a Sutton Hoo-i hajót
Jelentős kísérleti régészeti projekt keretében vizsgálják az egykori angolszász tengeri hatalom technológiai hátterét, amelynek során korhű módszerekkel építik újjá a Sutton Hoo-i hajó mását.
- Egy brit kutatócsoport korabeli módszerekkel és alapanyagokból építi újjá a kora középkori angolszász Sutton Hoo-i hajó működőképes mását.
- A 2027-ben vízre bocsátandó, huszonhét méter hosszú tölgyfa hajó az angolszász hajóépítési technológiák és a tengerészet tesztelését szolgálja.
- A projekt a kísérleti régészet eszközeivel keres választ a hetedik századi navigációval kapcsolatos, eddig tisztázatlan tudományos kérdésekre.
A Sutton Hoo-i Hajótársaság 2016-ban alakult azzal a céllal, hogy korabeli anyagok és technikák alkalmazásával megalkossa az egykori hajó hiteles másolatát. A Woodbridge-ben található csarnokban a szakemberek tölgyfarönkökből, balták és ékek segítségével alakítják ki a huszonhét méter hosszú hajótest klinkerpalánkozását. Az építés során szurkot, méhviaszt és lenmagolajat használnak.
A tervek szerint a negyven evezős által hajtott hajót 2027 májusában bocsátják vízre. A rekonstrukció alapját a hajót 1939-ben feltáró Basil Brown régész rajzai, a londoni Tudományos Múzeum feljegyzései, valamint korabeli fényképek képezik. A kihívást a hajó eredeti formájának helyreállítása jelenti, mivel a maradványok a feltáráskor már eldeformálódva feküdtek a földben.
Martin Carver, a projekt elnöke és a Yorki Egyetem professor emeritusa szerint a kezdeményezés az angolszászok tengeri hatalmi státuszát hivatott vizsgálni. A projektben részt vesz Angela Care Evans, a British Museum korábbi kutatója is. A szakértők a kísérleti régészet eszközeivel tisztázzák a hetedik századi hajózás vitatott kérdéseit, mint a kormányzás pontos módja, az evezők száma, valamint a hajó esetleges díszítése. A legfontosabb kérdés, amelyet a vízi tesztek során vizsgálnak, hogy a hajót kizárólag evezőkkel hajtották, vagy rendelkezett-e vitorlával.
A Sutton Hoo-i eredeti hajótemetkezés a kora középkori Európa egyik legjelentősebb régészeti lelete. A hetedik század elején a hajót a Deben folyóból egy domboldali árokba vontatták. A hajótest közepén kialakított fakarmában helyezték el az elhunytat, akit a kutatók többsége Raedwald királlyal azonosít.
A kísérő leletek között páratlan kincseket, köztük egy aranyozott sisakot, valamint a Bizánci Birodalomból származó ezüsttálakat találtak. Bár a faanyag elkorhadt, a hajó lenyomatát és a vasszegecseket Basil Brown feltárta, a kincseket ma a British Museum őrzi.
Mivel a szakembereknek 2028-ban el kell hagyniuk az épületet, így a hajó számára egyben egy végleges kiállítóteret is keresnek. Martin Carver tájékoztatása alapján a csoport a jövőben egy másik kora középkori lelet, az 1862-ben feltárt Snape-hajó rekonstrukcióját is tervezi, amely tovább árnyalhatja az angolszászok korabeli kereskedelmi és katonai szerepéről alkotott képet.
