Középkori afrikai DNS-t és leprát azonosítottak Ibizán

A transzszaharai kereskedelmi és katonai hálózatok közvetlen biológiai bizonyítékait, valamint az iszlám kori Ibériai-félsziget első genetikailag igazolt leprás esetét tárták fel a középkori Ibizán – derül ki a Nature Communications című tudományos folyóiratban publikált, a Stockholmi Egyetem Paleogenetikai Központjának (CPG) vezetésével végzett legújabb nemzetközi kutatásból.

A svéd Természettudományi Múzeum és a Stockholmi Egyetem közös intézete, a CPG kutatói tizenhárom, a 10. és 12. század közötti időszakból származó egyén csontmaradványaiból vontak ki és elemeztek ősi DNS-t egy ibizai iszlám temetőből. Az eredmények a vártnál lényegesen összetettebb demográfiai képet mutattak: a populáció a tisztán európai és a tisztán észak-afrikai származás közötti széles genetikai spektrumot fedte le.

Ricardo Rodríguez-Varela, a tanulmány vezető szerzője szerint a legkiemelkedőbb felfedezést az a két egyén jelenti, akiknek felmenői a Szaharától délre fekvő területekről, a mai Szenegál és Gambia, illetve Dél-Csád vidékéről származtak. A fejlett technológiák segítségével a kutatók megállapították, hogy az észak-afrikai génáramlás mindössze két-hét generációval a vizsgált egyének kora előtt, a 9. század végén indult meg a szigeten.

A genetikai vizsgálatok a kórokozók azonosítására is kiterjedtek. Az egyik vizsgált személynél kimutatták a leprát okozó baktériumot, ami az első genetikailag megerősített eset a középkori iszlám Ibériában. Zoé Pochon metagenomikai szakértő tájékoztatása szerint a férfit a standard iszlám temetkezési szokásoknak megfelelően hantolták el, fizikai elkülönítésnek nyoma sem volt, ami azt bizonyítja, hogy betegsége ellenére nem rekesztették ki a közösségből.

A kórokozó filogenetikai elemzése rávilágított, hogy a baktériumtörzs szoros rokonságban áll egy 7. és 13. század között Európában elterjedt, Olaszországból is ismert korai vonallal. Ez arra utal, hogy Ibiza és a Földközi-tenger térsége kulcsszerepet játszott a lepra kora középkori európai elterjedésében és az akkori járványügyi hálózatok alakulásában.

Ibiza az iszlám hódítás korában

A Baleár-szigetekhez tartozó Ibizát 902-ben hódították meg a Córdobai Emírség csapatai, ezzel a terület integrálódott az al-Andalusz nevű államalakulatba. A történelmi források két fő demográfiai hullámot említenek a korszakban: a korai, Omajjád-dinasztiához köthető betelepülést, majd a 12. század eleji almorávida hatalomátvételt. A korábbi történeti feltételezésekkel ellentétben – miszerint a sziget egy elszigetelt, csendes mediterrán periféria lett volna – a modern archeogenetika most bebizonyította, hogy Ibiza egy rendkívül dinamikus, kontinenseken átívelő kapcsolati háló metszéspontjában feküdt.

Anders Götherström, a kutatócsoport vezetője a publikációban kiemelte: az ősi genomok pontosan azt a történelmi periódust örökítik meg, amikor az iszlám világ és az ibériai keresztény társadalmak elkezdték átformálni egymást. A szaharai genetikai nyomok megjelenése a szigeten a középkori arab szövegekben leírt, de fizikailag eddig ritkán igazolt, nagy távolságú transzszaharai rabszolga- és katonai hálózatok közvetlen biológiai bizonyítékát adja.

A kutatás rávilágít arra, hogy az iszlám terjeszkedése nyomán az európai, az észak-afrikai és a szubszaharai népességek milyen rendkívül gyors és kiterjedt keveredésen mentek keresztül a Földközi-tenger nyugati medencéjében.