Veszélyeztetett kora újkori pomor emlékeket vizsgáltak a Spitzbergákon
Újabb kora újkori orosz telepek és temetők nyomait rögzítették a Spitzbergák szigetcsoportján a 2026-os nyári kutatási szezonban. Ahogy az az Orosz Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének friss jelentéséből kiderül, a norvég törvények miatt az expedíció kizárólag roncsolásmentes eljárásokat és háromdimenziós modellezést alkalmazott. A sarkvidéki területeken egykor élt pomor vadászok hagyatéka a felgyorsult természeti folyamatok miatt közvetlen veszélybe került.
- Az Orosz Tudományos Akadémia régészei roncsolásmentes módszerekkel vizsgálták a Spitzbergákon található orosz kulturális örökséget.
- Az expedíció során a 17. és 19. század közötti pomor halász- és vadásztelepülések, valamint temetők maradványait mérték fel.
- A globális felmelegedés miatti partmenti erózió és a permafroszt olvadása a történelmi lelőhelyek teljes pusztulásával fenyeget.
A kutatók egyik legfontosabb célpontja az Ebeltofthamna-öbölben található pomor település és a hozzá tartozó nekropolisz volt a Kross-fjord északi partján. A területen három lakókomplexumot vizsgáltak meg, és megállapították, hogy az első épületegyüttes gazdasági funkciót töltött be.
A felszíni leletek között 17. és 19. század közötti kerámiatöredékeket, holland agyagpipákat, levél alakú mellkereszteket, valamint rejtett varrással készült bőrcipők darabjait azonosították. Mivel a norvég környezetvédelmi szabályozás tiltja az ásatásokat és a műtárgyak elszállítását, a régészek a helyszínen készítettek digitális másolatokat a leletekről. Egy részben felszínre került koponya digitalizálásával a kutatóknak sikerült rekonstruálniuk az egyik egykori telepes arcvonásait is.
Az expedíció a logisztikai nehézségek ellenére eljutott a Károly herceg-sziget északi csücskére is, ahol a Fuglehuken-foknál negyvenöt kővel rakott sírt fedeztek fel. Bár a kőborítás nem jellemző a pomor temetkezési hagyományokra, egy fa kereszt maradványa arra utal, hogy a terület az orosz vadászokhoz is köthető, de pontos kulturális besorolása további vizsgálatokat igényel.
A szakemberek emellett a szigetcsoport több pontján, köztük a Sars-félszigeten rögzítettek régi hajómaradványokat. A faszegekkel és gyökérfonatokkal rögzített bordázatok és palánkdarabok a pomorok által használt hagyományos, jégtörő képességekkel rendelkező hajótípus, a kocs maradványai lehetnek.
A régészeti örökséget a globális felmelegedés és a permafroszt olvadása drasztikus mértékben veszélyezteti. Az 2025-ös adatokkal összevetve a kutatók megállapították, hogy az Ebeltofthamna melletti partszakasz eróziója felgyorsult, ami a lelőhely évtizedeken belüli teljes megsemmisüléséhez vezethet. Hasonló pusztulást figyeltek meg a Barentsburg közelében fekvő Kokerineset-foknál is, ahol a partfal omlása hozott felszínre orosz hajómaradványokat az elmúlt évben. Az orosz kutatók jelenleg egy részletes jelentést készítenek a Spitzbergák norvég kormányzója számára a beavatkozás szükségességéről.
Ez is érdekelhet
A pomorok a Fehér-tenger partvidékén élő, orosz származású halász- és vadászközösségek voltak, akik a 16. századtól kezdve rendszeresen hajóztak a Jeges-tengeren. A Spitzbergákon a 17. század végétől hoztak létre állandó, áttelelő bázisokat, hogy rozmárra, fókára, sarki rókára és jegesmedvére vadásszanak. A szigetcsoport a 17. században a nyugat-európai bálnavadászok, később pedig az orosz prémvadászok fontos központjává vált.
A mostani roncsolásmentes kutatások ezeknek a zord körülményekhez alkalmazkodó, korai sarkvidéki közösségeknek a mindennapjait és fokozatosan eltűnő tárgyi kultúráját igyekeznek dokumentálni.
