Ősi DNS-vizsgálat tárta fel a dél-amerikai földművelés békés elterjedését
Nem külső hódítás vagy tömeges betelepülés, hanem a helyi vadászó-gyűjtögető népesség fokozatos életmódváltása révén honosodott meg a mezőgazdaság az Andok déli peremvidékén fekvő argentínai Uspallata-völgyben.
A Pierre Luisi, Nicolás Rascovan (Institut Pasteur) és Ramiro Barberena (CONICET) vezette kutatócsoport negyvenhat, az elmúlt kétezer évből származó emberi maradvány teljes genomját, valamint szén-, nitrogén- és stronciumizotópos adatait elemezte. A leletek tanúsága szerint a mintegy 2200 évvel ezelőtt élt vadászó-gyűjtögetők és az ezer évvel későbbi, már kukoricatermesztéssel foglalkozó csoportok genetikai profilja folyamatosságot mutat. A felfedezés cáfolja azt a hagyományos feltételezést, miszerint a mezőgazdaság dél-amerikai terjedését minden esetben nagyszabású migráció és az eredeti őslakos populációk kiszorítása jellemezte volna.
A fogakból és csontokból kinyert stabilizotópos adatok ugyanakkor rávilágítottak arra, hogy 600–800 évvel ezelőtt a régióban, különösen a Potrero Las Colonias lelőhely környékén, drasztikus demográfiai és környezeti válság bontakozott ki. A vizsgált, rendkívül magas arányban kukoricát fogyasztó, a völgybe a szomszédos területekről kényszerűségből betelepülő csoportok csontvázain gyermekkori alultápláltság és súlyos betegségek nyomait mutatták ki. A kutatók ősi patogén DNS azonosításával igazolták a tuberkulózis prekolumbiánus, azaz az európaiak érkezése előtti jelenlétét is. A kórokozó ilyen messze délen történő, a korábban ismert perui és kolumbiai elterjedési területeken túli azonosítása új megvilágításba helyezi a fertőző betegségek ősi amerikai terjedését.
A mezőgazdaságra való áttérés a világtörténelem egyik legjelentősebb demográfiai transzformációja, amely a globális régészeti minták alapján gyakran vezetett területi konfliktusokhoz és társadalmi rétegződéshez. Az Uspallata-völgy esete azonban kivételes szociális adaptációs stratégiát mutat. Bár a tartós paleoklimatológiai instabilitás, az éhínség és a járványok együttes jelentkezése komoly nyomást gyakorolt a lakosságra, a leletek között nem találtak erőszakos konfliktusra vagy harci cselekményekre utaló nyomokat. A genetikai adatok alapján a völgybe irányuló kényszermigrációt az anyai ágon szerveződő rokoni hálózatok irányították, a helyiek és a betelepülők pedig békésen éltek együtt, közös temetkezési helyeket használva.
Ez is érdekelhet
A jelenlegi helyi Huarpe őslakos közösség bevonásával zajló kutatás történelmi jelentőségét az adja, hogy a dél-amerikai kontinens egyik genetikailag eddig feltáratlan, "hiányzó láncszemét" pótolja. Az eredmények egyértelműen bizonyítják a prekolumbiánus genetikai vonalak évezredes, egészen a mai napig tartó régiós folyamatosságát. A kutatás ezáltal tudományosan is megcáfolja azokat a korábbi történetírási állításokat, amelyek szerint a térség őslakossága az argentin nemzetállam 19. századi katonai expanziója során teljesen megsemmisült, illetve nyomtalanul kihalt volna.
