DNS-vizsgálat bizonyítja az élő papagájok andoki kereskedelmét

Jóval az Inka Birodalom felemelkedése előtt, egy kiterjedt kereskedelmi hálózat keretében élő amazonasi papagájokat szállítottak az Andok hegyláncain keresztül a perui csendes-óceáni partvidékre – derül ki a Nature Communications című tudományos folyóiratban megjelent, George Olah vezetésével végzett legújabb archeogenetikai és izotópos kutatásból.

Egy ép pachacamaci sír meglepő felfedezése

2005-ben régészek Pachacamacban, Peru központi partvidékének híres vallási központjában dolgoztak. A helyet a spanyol hódítás óta rendszeresen fosztogatták, ezért a kutatók már alig reméltek érintetlen temetkezéseket.

A talajradaros vizsgálat azonban két nagy, kővel kirakott sírkamrát jelzett a Limától mintegy 32 kilométerre fekvő templom közelében. Az egyik sír különösen ritka leletnek bizonyult. Tartalma szinte teljesen érintetlen maradt.

A temetkezés az Ychsma társadalomhoz tartozott. Ez a politikailag autonóm törzsfőnökségi rendszer a perui partvidék völgyeiben virágzott nagyjából i. sz. 1000 és 1470 között, a Wari Birodalom bukása után és az inka hódítás előtt.

Temetkezési kötegek és papagájtollak

A sír belsejében 34 temetkezést találtak, a testeket magzatpózban, több réteg textíliába csomagolva helyezték el. Több köteg bonyolult díszítés fedett.

A kötegek tetejére varrt álfejek kerültek. Ezeket szövetből és nádból készült szerkezetek alkották, amelyeket cinóberrel festett fa maszkok díszítettek. Az álfejek hátsó részére nagyméretű tolldíszeket erősítettek. A tollak élénk vörös, sárga és kék színekben ragyogtak. Az ilyen díszek a prehispán Andokban tekintélyes státuszszimbólumnak számítottak.

A látvány azonban rögtön felvetett egy fontos kérdést. Az ilyen színű tollak nem tartoznak a perui partvidék madaraihoz.

Miért különlegesek ezek a papagájtollak

Pachacamac a Csendes-óceán partján, egy rendkívül száraz sivatagi környezetben fekszik. A térségben tengeri madarak és ragadozó fajok élnek.

Az élénk színű papagájok azonban az Andoktól keletre, az Amazonas esőerdeiben honosak. A legismertebb fajok, például a skarlátvörös ara vagy a kék-sárga ara több száz kilométerre élnek innen. Ez azt jelenti, hogy a papagájtollak természetes úton nem kerülhettek a perui partvidékre.

A papagájtoll genetikai nyomai

A rejtély megoldására egy nemzetközi kutatócsoport vizsgálta meg a sírban talált tollakat. A kutatók 25 tollmintából nyolcban tudtak elegendő ősi DNS-t kinyerni. A mitokondriális DNS célzott dúsításával sikerült azonosítani a fajokat.

Az elemzés négy amazóniai papagájfajt mutatott ki:

Ara macao, a skarlátvörös ara
Ara chloropterus, a vörös-zöld ara
Ara ararauna, a kék-sárga ara
Amazona farinosa, a lisztes amazon

Mindegyik faj az Andoktól keletre fekvő trópusi erdőkben él. A genetikai adatok azt is kimutatták, hogy a madarak vad populációkból származtak. Egyetlen toll tartozott más fajhoz. Ez a fehér toll a Sabine-sirálytól származott, amely rendszeresen telel a perui partvidéken.

Papagájtoll és az Andokon átívelő kereskedelem

A tollak kémiai elemzése újabb meglepő eredményt hozott. A stabil izotópok alapján a madarak étrendje jelentősen eltért a vadon élő papagájokétól. A tollakban kimutatott izotópos jel arra utalt, hogy a madarak kukoricában gazdag étrenden éltek.

Ez azt jelenti, hogy az állatokat élve hozták át az Andokon, majd a partvidéken tartották fogságban. A madarak új tollakat növesztettek, amelyeket később begyűjtöttek.

A genetikai adatok ráadásul nagy változatosságot mutattak. Ez arra utal, hogy a madarakat nem egyetlen tenyésztelepről szerezték be, hanem többször is új egyedeket hoztak az amazóniai régióból.

A régészeti leletek szerint a madarakat valószínűleg nem Pachacamacban tenyésztették. A kutatók nem találtak papagájcsontokat, tojáshéjakat vagy tenyésztésre utaló építményeket a templom környékén. A számítógépes modellek inkább arra utalnak, hogy a madarakat északabbra, a Chimú állam területén tarthatták. Innen a tollakat kereskedelmi hálózatokon keresztül szállíthatták dél felé az Ychsma elit számára.

Pachacamac és az elit temetkezések

Pachacamac az ősi Peru egyik legfontosabb vallási központja volt. A templomhoz kapcsolódó orákulum messze földön híres volt.

A helyszín hírneve miatt az andoki világ különböző régióiból származó elit családok igyekeztek a templom közelében temetkezni. A régészek becslése szerint a területen egykor több tízezer temetkezés lehetett. A spanyol hódítás után azonban a sírokat évszázadokon át fosztogatták. Emiatt a most feltárt érintetlen sír rendkívül ritka leletnek számít.

A papagájtollak az andoki társadalmak egyik legértékesebb díszítőanyagának számítottak. Az elit tunikákon, fejdíszeken és temetkezési tárgyakon használták őket. A Pachacamacban talált tolldíszek is a temetkezési kötegek álfejeit ékesítették. A kutatók szerint a madarakat elsősorban nem háziállatként tartották. A cél a ragyogó tollazat megszerzése volt.

A felfedezés azt mutatja, hogy az Ychsma társadalom már jóval az inka hódítás előtt kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat épített ki az Andok mindkét oldalán.

Az Ostiense nekropolisz felfedezése jól mutatja, hogy a római temetkezés világában a hivatalos vallás, a népi hiedelmek és a védőmágia szorosan összefonódott.