Tűzvészben megégett, ötezer éves kenyereket találtak Törökországban
Nyolc darab, megközelítőleg ötezer éves elszenesedett kenyeret tártak fel a kora bronzkori Seyitömer lelőhelyen. A kivételes épségben megmaradt élelmiszermaradványokat egy egykori pusztító tűzvész konzerválta az utókor számára.
- A török régészek nyolc kora bronzkori kenyeret találtak a Kütahya tartománybeli Seyitömer lelőhelyen.
- A mintegy ötezer éves élelmiszereket egy egykori épülettűz szenesítette el és konzerválta.
- A kemence mellett feltárt leleteket a helyi régészeti és bányászati múzeumban állították ki.
A törökországi Kütahya tartományban található régészeti helyszínen zajló munkálatokat Sevgi Gürdal régész, a helyi múzeum igazgatója vezeti. A szakemberek egy olyan ókori helyiséget vizsgáltak át, amelyben egy kemence és egy fal melletti polcrendszer nyomait azonosították. A beomlott polc tartószerkezetei között a régészek nyolc elszenesedett kenyérre bukkantak. A pékáruk közvetlen közelében jelentős mennyiségű búza- és lencsemaradványt is regisztráltak. A kemence, a polcok és a termények együttes jelenléte egyértelműen arra utal, hogy a teret élelmiszerek előkészítésére vagy tárolására használták a kora bronzkor első negyedében.
A kutatók megállapítása szerint a leletek elhelyezkedését és fennmaradását egy, az épületet elpusztító tűzvész magyarázza. A lángok felcsapása előtt a kenyeret és a mezőgazdasági terményeket valószínűleg zsákokban vagy zacskókban tárolták a fából készült polcokon. Amikor a faszerkezet a tűz martalékává vált, a polc összeomlott, tartalmát pedig egyenesen a padlóra borította.
Sevgi Gürdal magyarázata alapján a leletek összekeveredett állapota is ezt a hirtelen omlást támasztja alá. Bár a tűz megsemmisítette magát az épületet, az intenzív hőhatás elszenesítette a szerves anyagokat, ami megakadályozta a biológiai lebomlásukat a következő évezredek során.
Az élelmiszermaradványok rendkívül sérülékenyek, ezért a kerámiákkal vagy fémtárgyakkal ellentétben csak nagyon ritkán maradnak fenn az utókor számára. A teljesen vagy nagyrészt egyben maradt kenyerek felfedezése kivételes lehetőséget biztosít a kora bronzkori táplálkozási szokások és az ételkészítési eljárások tanulmányozására.
Az elszenesedett cipókat és a hozzájuk kapcsolódó növényi maradványokat a Kütahya Régészeti és Bányászati Múzeum gyűjteményében helyezték el. Az ókori pékáru rövid idő alatt az intézmény egyik legnépszerűbb látványosságává vált, amely a korabeli közösség mindennapi életmódjába enged közvetlen bepillantást. A lelőhelyről származó több mint 17 ezer műtárgy jelenleg is a múzeum régészeti tárlatának gerincét alkotja.
Seyitömer lelőhelye mintegy 26 kilométerre fekszik Kütahya központjától, rétegrendje pedig egészen Kr. e. 3000 környékéig nyúlik vissza. Az eredetileg 26 méter magas, 140 méter széles és 150 méter hosszú domb feltárását 1989-ben kezdték meg a felszín alatt húzódó gazdag lignitkészletek miatt. A leletmentő ásatásokat kezdetben az Eskişehir Múzeum munkatársai végezték, majd az irányítást 1990 és 1995 között az Afyonkarahisar Múzeum vette át. A Kütahya Dumlupınar Egyetem régészeti tanszéke 2006 és 2014 között folytatta a munkát, 2019 óta pedig ismét a helyi múzeum igazgatósága koordinálja az expedíciókat. A jelenlegi kutatások a középső és a kora bronzkori rétegekre egyaránt kiterjednek.
Ez is érdekelhet
Az anatóliai kora bronzkor (nagyjából Kr. e. 3000 és Kr. e. 2000 között) a mezőgazdasági termelés megszilárdulásának és a korai városiasodásnak az időszaka volt. A korszakban a fémművesség fejlődése mellett a földművelési technikák is egyre kifinomultabbá váltak, ami lehetővé tette a gabonafélék és a hüvelyesek tömeges termesztését. A búza és a lencse a termékeny félhold területén már évezredekkel korábban háziasított növények voltak, Anatóliában pedig a mindennapi étrend alapját képezték.
A Seyitömerben feltárt kemence és a raktározási rendszer fejlett helyi élelmiszer-feldolgozásra utal, amely a gyarapodó népesség ellátását szolgálta.
