Száz év után megkérdőjelezték Houdini halálának történetét

Száz évvel ezelőtt, 1926. október 31-én hunyt el Harry Houdini, a magyar születésű, világhírű illuzionista és szabadulóművész, akinek halálát évtizedeken keresztül egy váratlanul elszenvedett hasi ütéssel hozták összefüggésbe. Egy amerikai orvos 2026-ban publikált kutatásai azonban arra utalnak, hogy a bűvész valójában bélelzáródás miatt veszthette életét - ráadásul nem is halloweenkor, hanem egy nappal korábban, mint ahogyan azt a hivatalos dokumentumok rögzítették.

Az 1874-ben Budapesten, Weisz Erik néven született művészt a 20. század elején lélegzetelállító mutatványai tették világhírűvé: bilincsekből, láncokból, vízzel teli tartályokból és kényszerzubbonyokból szabadult ki, gyakran életveszélyesnek tűnő körülmények között. Rendkívüli fizikai felkészültségéről is híres volt: a korabeli beszámolók szerint a szabadulóművész azzal büszkélkedett, hogy hasizmainak megfeszítésével még a legerősebb ütéseket is képes elviselni, amit a fiatalember egy őszi napon váratlanul próbára is tett.

1926. október 22-én, egy montreali fellépés idején egy egyetemi hallgató, Jocelyn Gordon Whitehead úgy döntött, leteszteli, hogy a szabadulóművész tényleg olyan erős hasizomzattal rendelkezi-e, mint ahogy azt korábban állította. A fiatalember ezt követően többször is hasba ütötte Houdinit, aki a beszámolók szerint nem tudott megfelelően felkészülni az ütésekre. A művésznek hamarosan súlyos hasi fájdalmai támadtak, de ennek ellenére folytatta fellépéseit. Október 24-én Detroitban még színpadra állt, másnap azonban megoperálták, és az orvosok átfúródott féregnyúlványt és hashártyagyulladást diagnosztizáltak nála. 

Houdini állapota a kezelések ellenére tovább romlott, és a hivatalos adatok szerint október 31-én, 52 éves korában végül meghalt. A közvéleményben hamar megszilárdult az a magyarázat, hogy a montreali ökölcsapások vezettek a tragédiához, bár az ütések és a féregnyúlvány átfúródása közötti közvetlen kapcsolatot hivatalos kutatások soha nem támasztották alá. 

Larrian Gillespie nyugalmazott urológus azonban nemrég egy teljesen más magyarázattal állt elő Houdini: The Man Who Died Twice című könyvének lapjain. Gillespie a rendelkezésre álló orvosi dokumentumok és a korabeli beszámolók alapján arra a következtetésre jutott, hogy Houdini halálát valójában bélelzáródás okozhatta. Feltételezése szerint a művész október 28-án, már a műtétjét követően elfogyasztott egy rostokban gazdag, zöldséges ételt, amely súlyos szövődményekhez, majd fertőzés következtében kialakuló szeptikus sokkhoz vezethetett.

Gillespie a Houdini halálával kapcsolatos hivatalos dokumentumok, köztük a halotti bizonyítvány vizsgálata során több olyan ellentmondást is felfedezett, amelyek szerinte megkérdőjelezik az események eddig elfogadott időrendjét. A kutató úgy véli, hogy a szabadulóművész valójában 1926. október 30-án, délután 13 óra 26 perckor vesztette életét, halálának időpontját azonban utólag egy nappal későbbre módosíthatták, hogy az egybeessen halloween ünnepével. Gillespie feltételezése szerint a történtek eltussolásában Houdini közvetlen környezetének több tagja, köztük családtagjai és alkalmazottai is szerepet játszhattak, a megfelelő boncolás elmaradása pedig hozzájárulhatott ahhoz, hogy az esetleges orvosi mulasztások rejtve maradjanak.

A kutató arra is felhívta a figyelmet, hogy a haláleset balesetként történő elismerése anyagi előnyökkel járhatott Houdini özvegye számára, aki így a biztosítási szerződés értelmében kétszeres összegű kártérítésre válhatott jogosulttá. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a halálozási dátum szándékos megváltoztatására, az esetleges orvosi mulasztások eltussolására és a biztosítási kifizetéssel kapcsolatos feltételezett visszaélésekre egyelőre nem áll rendelkezésre egyértelmű bizonyíték, így Gillespie megállapításai továbbra is vitatható elméletnek tekinthetők. 

Az új elmélettel szemben fontos ellenérv, hogy a korabeli orvosi közlemények már október 25-én beszámoltak a féregnyúlvány átfúródásáról és a hashártyagyulladásról, vagyis jóval a feltételezett végzetes étkezés előtt. A Gillespie által felvetett eseménysor további bizonyítékokat igényel, és nem tekinthető a hagyományosan elfogadott történet cáfolatának.

Houdini halálának történetét még különösebbé teszi, hogy a szabadulóművész élete utolsó éveiben határozottan fellépett azok ellen, akik azt állították magukról, hogy képesek kapcsolatba lépni a halottakkal. Ennek ellenére feleségével, Bess-szel még életében megállapodtak egy titkos üzenetben, amelynek segítségével Houdini a halála után bizonyíthatta volna, hogy valóban ő próbál kapcsolatba lépni az élőkkel. Az özvegy férje halálát követően éveken keresztül részt vett olyan spiritiszta szeánszokon, amelyeken médiumok segítségével igyekezett kapcsolatot teremteni vele, ám soha nem kapott olyan üzenetet, amely meggyőzően bizonyította volna, hogy Houdini valóban megszólalt a túlvilágról.