Cseh régészek tártak fel elveszettnek hitt óbirodalmi sírokat Szakkarában

Több évtizednyi kutatás után a régészek sikeresen azonosították és feltárták Szabu és fia, Ptahsepszesz egykor elveszettnek hitt óbirodalmi sírkomplexumait a szakkarai nekropoliszban. Az Egyiptomi Turisztikai és Régészeti Minisztérium, valamint a prágai Károly Egyetem egyiptológiai intézete által végzett kutatások során a szakemberek olyan építészeti elemeket és temetkezési kamrákat is megtaláltak, amelyek a korábbi 19. századi ásatások során feltáratlanok maradtak.

A Miroslav Bárta professzor által vezetett cseh régészeti misszió egy hosszú távú projekt keretében vizsgálja a területet. A céljuk azon műemlékek felkutatása és dokumentálása, amelyeket a 19. században Auguste Mariette francia egyiptológus részlegesen már feltárt. Mariette 1858 és 1860 között mintegy 160, az Óbirodalom különböző korszakaiból származó sírt azonosított Szakkarában. A korabeli ásatások azonban elsősorban a kápolnákra és a folyosókra összpontosítottak, így a komplexumok jelentős része felderítetlen maradt, később pedig a sivatagi homok ismét betemette a helyszínt.

A cseh kutatók munkájának köszönhetően jelentős építészeti és művészeti részletek kerültek napvilágra a fiú nyughelyétől északra fekvő Szabu-sírban. A mintegy 54 méter hosszú, 28 méter széles és eredetileg nagyjából 5 méter magas építmény külső falait a királyi paloták homlokzatát utánzó díszítések borítják. Az áldozati kápolnában kiváló minőségű domborművek maradtak fenn, amelyek Szabut és Ptahsepszeszt ábrázolják az áldozatvivők meneteinek felügyelete közben.

A projekt egyik legjelentősebb eredményeként a régészek megtalálták Szabu felesége, Ihetneferet áldozati kápolnáját is, amely teljesen elkerülte Mariette figyelmét. Az itt felfedezett áldozati ajtó faragványai az anyát, a férjet, valamint két fiukat, Ptahsepszeszt és Ranofert jelenítik meg, pontosítva a család rokoni kapcsolatait.

Ptahsepszesz több mint 900 négyzetméteres sírkomplexumát a szakemberek műholdas felvételek és kiterjedt terepbejárások segítségével lokalizálták. A bejáratot és az áldozati kamrát az áldozati állatok levágását bemutató festett jelenetek díszítik. A keleti oldalról nyíló, lejtős folyosón keresztül megközelíthető temetkezési kamrában a kutatók egy mészkő szarkofágra bukkantak.

Bár a sírrablók már az ókorban kifosztották a helyiséget és elvitték az ékszereket, a férfi múmiájának maradványai megmaradtak a szarkofágban. Az egyiptomi antropológusok vizsgálata megerősítette a feliratok adatait: Ptahsepszesz hatvanéves kora felett hunyt el, ami az ókori Egyiptomban rendkívül magas életkornak számított.

A feltárt sírok tulajdonosai a Kr. e. 3. évezred derekán élték mindennapjaikat, az Óbirodalom (Kr. e. 27–22. század) társadalmának elitjéhez tartozva. Ptahsepszesz és apja is kiemelkedő tisztségeket töltöttek be a közeli Memphisz városában, tevékenységük szorosan kapcsolódott Ptah isten kultuszához. A fennmaradt írott források alapján Ptahsepszesz példátlan karriert futott be az államigazgatásban. Ő volt az első olyan nem királyi származású hivatalnok, aki egy egyiptomi hercegnőt, Uszerkaf fáraónak, az 5. dinasztia alapítójának lányát, Hamaatot vehette feleségül. Élete során négy fáraót, Szahurét, Neferirkarét, Noferefrét és Niuszerrét is szolgálta, folyamatosan megőrizve politikai befolyását.

Serif Fati egyiptomi turisztikai és régészeti miniszter, valamint Hisám el-Lejti, a Legfelsőbb Régészeti Tanács főtitkára a leletek tudományos jelentőségét hangsúlyozta a feltárás bejelentésekor. Miroslav Bárta professzor értékelése alapján a feltárt műemlékek teljesen új történelmi bizonyítékokkal szolgálnak az 5. dinasztia társadalmi hátteréről. A közlemény szerint a felfedezések nem csupán az ókori lobbitevékenység és a nepotizmus korai formáiba engednek bepillantást, hanem a mumifikálási eljárások korabeli innovációiról is fontos adatokat szolgáltatnak.