Szeretik a francia mozinézők Nemes László Jean Moulin-filmjét

Kiemelkedő érdeklődés mellett debütált a franciaországi és a Benelux-államokbeli mozikban Nemes Jeles László legújabb történelmi drámája, a második világháborús francia ellenállás ikonikus alakjáról szóló Moulin. A közönségsiker mellett a francia szaksajtó is egyöntetű elismeréssel fogadta a produkciót, külön kiemelve a rendező egyedi, szorongató képi világát.

A francia történelmi dráma október 28-án került a mozikba Franciaországban. Az adatok alapján a Moulin az elővetítésekkel együtt már a nyitónapon több mint 86 ezer nézőt vonzott, az első héten pedig összesen 349 ezren váltottak rá jegyet. A film nemcsak a francia új bemutatók között szerezte meg az első helyet, hanem a Benelux-országokban is a legnézettebb alkotás lett a debütálása hetében. Az Écran Total francia filmes szaklap a közönség visszajelzései alapján az "Audience Favourite" (a közönség kedvence) címmel illette az alkotást, ami ritka egy kifejezetten komor témát feldolgozó művészfilm esetében.

A francia filmkritika egybehangzó véleménye szerint Nemes Jeles László messze elkerülte a hagyományos, pátoszos történelmi életrajzi filmek kliséit. A Le Figaro Histoire elemzése pszichológiai kamaradrámaként írja le az alkotást, amelyben a rendező nem egy megközelíthetetlen történelmi hőst, hanem a félelemmel, a kiszolgáltatottsággal és a gonosszal szembesülő, sebezhető embert állítja a középpontba. A Les Echos és a Signis kritikusai egyaránt kiemelik, hogy a film a belső ellenállás természetét vizsgálja: azt az állapotot, amikor a valódi bátorság nem a félelem hiányát, hanem a félelem ellenére történő helytállást jelenti.

Az elemzések jelentős része a Saul fiában és a Napszálltában már megismert, egyedi nemes-jelesi formanyelv továbbfejlesztését méltatja. A Télérama és a Les Inrockuptibles szerzői szerint a CinemaScope-formátum, a félhomályos képi világ és a Zányi Tamás által tervezett, gyakran a képen kívülről érkező, nyomasztó hanghatások szinte fizikaivá teszik a bezártság és a fenyegetettség érzését. A Le Petit Bulletin a fényképezés – Erdély Mátyás operatőr munkája – kapcsán olyan klasszikus francia ellenállás-filmek atmoszféráját említi előképként, mint Jean-Pierre Melville Árnyékhadserege vagy Joseph Losey Monsieur Kleinje.

A kritikusok külön kiemelik a két főszereplő, a Jean Moulint alakító Gilles Lellouche és a vele szemben álló náci tisztet, Klaus Barbie-t megformáló Lars Eidinger játékát. A Libération és a Le Point elemzői Lellouche visszafogott, a csendekre, a tekintetekre és a testbeszédre építő, szinte rejtőzködő alakítását dicsérik. A Première és a Challenges kritikái szerint a két színész teljesítménye szétválaszthatatlan: Lellouche és Eidinger játéka adja meg a kamaradráma komor, haláltáncszerű dinamikáját.

A film történelmi hátterét a második világháború legkritikusabb időszaka adja. Franciaország 1940-es német megszállása és az ország kettéosztása (az északi megszállt zónára és a déli, kollaboráns Vichy-kormányzatra) után a francia ellenállás sokáig rendkívül megosztott volt. A politikai (kommunistáktól a jobboldali nacionalistákig terjedő) és a regionális törésvonalak miatt a különböző mozgalmak gyakran egymással is rivalizáltak.

Ebből a széttagoltságból teremtett egységet Jean Moulin, aki korábban Eure-et-Loir megye prefektusaként szolgált, és akit maga Charles de Gaulle, a Szabad Franciaország londoni vezetője bízott meg azzal, hogy az anyaországban egyesítse az ellenállási csoportokat.

Moulin titkos küldetése során 1943 májusában sikeresen létrehozta az Ellenállás Nemzeti Tanácsát (CNR), amely első ízben fogta össze a fegyveres csoportokat, a szakszervezeteket és a betiltott politikai pártokat a német megszállók ellen. Munkássága azonban tragikus véget ért: 1943. június 21-én egy árulás következtében a Gestapo letartóztatta a lyoni Caluire-et-Cuire-ben tartott titkos találkozón.

Moulint a „lyoni hóhérként” hírhedtté vált Gestapo-parancsnok, Klaus Barbie személyesen kínozta meg. A történelmi források szerint a napokig tartó, brutális vallatások ellenére az ellenállás vezetője egyetlen nevet sem árult el a németeknek. Jean Moulin 1943. július 8-án halt bele a kínzások okozta sérüléseibe egy Németországba tartó vonaton. A Nemes Jeles László által rendezett Moulin (amelynek operatőre Erdély Mátyás, vágója Politzer Péter, magyarországi társproducere pedig Kemény Ildikó) ezt a letartóztatás és halál közötti, a belső morális ellenállásról szóló drámai időszakot dolgozza fel.