Késő bronzkori kincsleletet találtak a mezőkeresztesi csatatér kutatásakor

Egy ritka, több mint háromezer éves késő bronzkori kincsleletet tártak fel a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének szakemberei a mezőkeresztesi csata helyszínének legutóbbi régészeti felmérései során.

Az immár tíz éve zajló Mezőkeresztesi csatatérkutatás elnevezésű projekt keretében a szakemberek civil összefogással egy több mint 100 négyzetkilométeres területen végeznek műszeres leletfelderítést. A levéltári források alapján kijelölt kutatás elsődleges célja a tizenötéves háború legnagyobb ütközetének szisztematikus vizsgálata, azonban a terepbejárások során gyakran regisztrálnak más korszakokból származó emlékeket is.

A legutóbbi kutatási alkalommal Vágó Zoltán régészeti önkéntes fémkereső műszere jelzett egy olyan anomáliát, amely egy évezredekkel korábbi időszak páratlan örökségét rejtette. A helyszíni munkálatokat Bakos Gábor régész, a projekt vezetője, valamint Gömöri András, a Miskolci Egyetem geográfusa és a lelőhely felfedezője irányította.

A terepi feltárás során egy a Kr. e. 13. és 11. század közötti időszakra keltezhető késő bronzkori leletegyüttes körvonalazódott. A földtömeg egy nagyméretű bronzcsészét rejtett, amelybe tordírozott, vagyis csavart díszítésű karspirálokat helyeztek. A helyszíni munkálatok fázisában a kutatók még csak két kartekercset azonosítottak a csészében, a későbbi finombontás során azonban egy harmadik ékszer is előkerült az edényből. A szakemberek megállapították, hogy a kincs megközelítőleg 2500 évvel az oszmánok és a keresztény seregek 1596-os összecsapása előtt került a földbe.

A régészek a leletegyüttest az eredeti környezetével együtt, in situ emelték ki a talajból, hogy a laboratóriumi körülmények között végezhető mikrofeltárással semmilyen fontos adat ne vesszen el.

A Magyar Nemzeti Múzeumban zajló aprólékos munkát Dr. Tarbay János Gábor és Gömöri András végezte el, a munkafolyamat háromdimenziós dokumentációját pedig Bakos Gábor készítette. A rétegről rétegre történő bontás során az edényből kiemelt földmintákat makrobotanikai, mikrobotanikai és pollenanalitikai vizsgálatoknak vetik alá. A kutatók pirolízis-gázkromatográfia-tömegspektrometria alkalmazásával a biomarkereket is elemzik, ami fényt deríthet arra, hogy a deponálás előtt milyen növényi vagy állati eredetű anyagokat tároltak a bronzedényben.

A Kr. e. 13. és 11. század közötti időszak a Kárpát-medence történetének egyik legjelentősebb fémműves virágkora volt. Ebben a korszakban a helyi közösségek rendkívül magas szintre fejlesztették a bronzöntés technikáját, ami a fegyverek, az ékszerek és a használati tárgyak tömeges előállítását eredményezte. A különböző tárgyak, különösen a bronzedények és a bennük elhelyezett értékek földbe rejtése általánosan elterjedt gyakorlatnak számított.

A régészettudomány ezeket a kincsleleteket többnyire szakrális felajánlásokként, rituális események kellékeiként, esetleg fegyveres konfliktusok idején elrejtett vagyontárgyakként értelmezi. Bár a szokás jól ismert, a borsodi régióban most először nyílt lehetőség egy ilyen bronzdepó modern, minden részletre kiterjedő mikrofeltárására. A lelőhely rétegzettsége kiválóan példázza a Kárpát-medence történeti sűrűségét, ahol egy kora újkori csatatér alatt háromezer éves rituális nyomok is megbújnak.

Az 1596 októberében zajlott mezőkeresztesi ütközet a korszak egyik legvéresebb katonai konfliktusa volt, amelynek modern topográfiai vizsgálata folyamatosan zajlik. A kutatási intézmények és a civil önkéntesek széles körű összefogása nemcsak az oszmán hódoltság korának katonai eseményeit tisztázza. A modern technológiával támogatott műszeres terepbejárások a régió teljes régészeti topográfiáját pontosítják, szisztematikusan láthatóvá téve az évezredekkel korábban élt közösségek anyagi kultúráját is.