Mesterséges intelligencia segítette a középkori orosz kurgánok feltárását

2026. november 8.-Múlt-kor

Az orosz régészek mesterséges intelligencia, drónok és geofizikai eszközök bevonásával azonosítottak eddig rejtett középkori temetkezéseket és épületeket az idei ásatási szezonban. A szakemberek a legkorszerűbb módszerekkel négy kiemelt jelentőségű kora középkori lelőhelyen vizsgálták át az egykori kelet-európai kultúrák hagyatékát.

Összefoglaló
  • A kutatók modern technológiákkal 80-nál is több történelmi leletet fedeztek fel Oroszországban.
  • Gnyozdovo és Staraja Rjazany területén a 8. és 11. század közötti emlékeket vizsgálták.
  • A gépi tanulás és a geofizika célzottabbá tette az egykori települések régészeti kutatását.

A Szmolenszk közelében fekvő gnyozdovói régészeti komplexumban a szakemberek drónokat, robotkutyákat, valamint lézerszkenneres és termográfiai felvételeket alkalmaztak. Szergej Kainov, az Állami Történeti Múzeum munkatársa szerint a roncsolásmentes eljárásokkal egy női sírt rejtő kurgánt azonosítottak, amely alatt egy még nagyobb temetkezési kamrára bukkantak. A feltárások során ezüst ékszerek, keleti érmék és fegyverek kerültek elő.

Vaszilij Novikov kutatásvezető hozzátette, hogy a gépi látás segítségével a 10. és 11. század fordulójára datálható udvarházakat és egykori ékszerkészítő műhelyeket is sikerült lokalizálni. A szoftverek tesztelése érdekében a kutatók egy 9 méteres, 10. századi hajóreplika elégetésével egy korabeli hamvasztásos rítust is rekonstruáltak, hogy a visszamaradt nyomokat referenciaként használhassák fel az algoritmusok fejlesztéséhez.

A kutatási program a Rjazanyi Fejedelemség egykori fővárosában, Staraja Rjazanyban is jelentős sikereket hozott. Igor Sztrekalov, az Orosz Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársa elmondta, hogy egy 200 négyzetméteres területen két egykor leégett faépületet és gazdag mellékletű sírokat találtak. A rjazanyi leletanyagból gyűrűk, halántékkarikák és a korai orosz templomok padlóját díszítő kerámialapok töredékei kerültek napvilágra. A zvjaginói temetőben eközben a geomágneses mérések a 8. századi muroma kultúrához köthető sírokat térképezték fel. Olga Zelencova régész hangsúlyozta, hogy az új mesterséges intelligencia-modellt egy 6500 objektumból álló adathalmazon tanították be, amely eddig nehezen észrevehető régészeti összefüggéseket is láthatóvá tett a terepen.

Gnyozdovo a 9. és 11. század között a Kelet-Európát átszelő távolsági kereskedelem egyik legfontosabb csomópontja volt, amely a volgai és a dnyeperi vízi utakat kötötte össze. A skandináv (varég), szláv és balti népelemek keveredéséből létrejövő kora középkori Kijevi Rusz államalakulatának kialakulásában ez a régió döntő szerepet játszott. A hatalmas kiterjedésű, több ezer kurgánt számláló temető és a hozzá tartozó település a viking kori expanzió fontos régészeti lenyomata. A korszakban a folyókon közlekedő fegyveres kereskedők hozták létre azt a gazdasági hálózatot, amely a Balti-tengertől egészen a Bizánci Birodalomig ért.

Staraja Rjazany ezzel szemben egy későbbi korszak, a 12. és 13. századi orosz fejedelemségek széttagoltságának időszakában élte virágkorát, mielőtt a mongol invázió 1237-ben végleg elpusztította volna a várost. A Volga és az Oka folyók vidékén a szláv betelepülést megelőzően finnugor eredetű népek, köztük a muromák éltek, akiknek 8. századi anyagi kultúráját a zvjaginói leletek is jól képviselik. Az északi erdei övezet fokozatos szláv asszimilációja évszázadokon át tartó történelmi folyamat volt, amelynek kutatását hagyományosan megnehezíti a faházas építészet miatt gyorsan lebomló és pusztuló leletanyag.

A modern távérzékelési technológiák alkalmazása éppen ezeken az erdősült, nehezen kutatható kelet-európai terepeken jelent nagy módszertani előrelépést. A mesterséges intelligencia nem helyettesíti a hagyományos ásóval végzett terepmunkát, de radikálisan megnöveli a kutatások hatékonyságát azáltal, hogy pontosan kijelöli a legígéretesebb geofizikai anomáliákat. A célzott ásatásoknak köszönhetően a szakemberek nemcsak időt takarítanak meg, hanem képesek érintetlenül megőrizni a régészeti rétegek egy részét a jövő generációi számára is.