Átfogó kötettel ünneplik a fotográfia kétszáz éves történetét

A világ legelső ismert, camera obscura segítségével rögzített fényképének elkészítését a szakirodalom az 1826-os vagy 1827-es évre datálja. A fotográfia születésének közeledő kétszázadik évfordulója alkalmából a Thames & Hudson kiadó egy átfogó, nemzetközi albumot jelentetett meg, amely a Scolar Kiadó gondozásában "Ez a fotográfia - Az első kétszáz év" címmel magyar nyelven is elérhetővé vált. A kiadvány szerkesztője, Nathalie Herschdorfer november végén személyesen látogat Budapestre a kötet hivatalos bemutatója alkalmából.

A világ legelső ismert, camera obscura segítségével rögzített fényképének elkészítését a szakirodalom az 1826-os vagy 1827-es évre datálja. A fotográfia születésének közeledő kétszázadik évfordulója alkalmából a Thames & Hudson kiadó egy átfogó, nemzetközi albumot jelentetett meg, amely a Scolar Kiadó gondozásában "Ez a fotográfia - Az első kétszáz év" címmel magyar nyelven is elérhetővé vált. A kiadvány szerkesztője, Nathalie Herschdorfer november végén személyesen látogat Budapestre a kötet hivatalos bemutatója alkalmából.

A fotográfia vizuális és társadalmi hatását bemutató 320 oldalas, 275 illusztrációt tartalmazó album a médium kétszáz éves történetét kronologikus sorrendben, évről évre és képről képre haladva tekinti át. Nathalie Herschdorfer kurátor és fotótörténész, a lausanne-i Photo Elysée igazgatója szerint a könyv célja annak bemutatása, hogy a fotográfia egyszerre művészet és dokumentum, emlék és fikció, személyes kifejezés és a tömegkommunikáció vagy a propaganda eszköze.

A gyűjtemény a klasszikus kánon részét képező ikonikus munkák - mint például Eadweard Muybridge mozgástanulmányai, Rosalind Franklin DNS-felvételei, vagy Robert Frank dokumentarista képei - mellett nagy hangsúlyt fektet a kevéssé ismert, a hivatalos fotótörténetből eddig kimaradt alkotók és képek bemutatására is.

Az egyetemes fotótörténeti áttekintésben olyan meghatározó nemzetközi alkotók szerepelnek, mint Man Ray, Sebastião Salgado, Andreas Gursky, Zanele Muholi, Hannah Höch, Barbara Kruger és Edward Steichen. A válogatásban emellett a legismertebb magyar származású fotóművészek, köztük Robert Capa, André Kertész és Moholy-Nagy László munkái is helyet kaptak.

A kötet azonban nem szorítkozik kizárólag a fényképekre: a szerkesztők külön fejezeteket szenteltek a mérföldkőnek számító kiállításoknak, kiadványoknak, valamint a fotográfiai eszközök és technológiák fejlődésének, beleértve az első mobiltelefonnal készített felvételek történeti kontextusát is. A vizuális anyagot történeti, technikai és kritikai magyarázatok kísérik, kiegészítve Susan Sontag, Lucia Moholy, David Campany és William E. Ewing írásaival.

A könyv magyarországi premierjét november 28-án rendezik meg a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. Az eseményre a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Fotográfia Központja és a Scolar Kiadó közös meghívására érkezik a svájci szerkesztő. A budapesti fotográfusképzés, amely a MOME jogelőd intézményeiben komoly hagyományokkal rendelkezik (az első diplomát az 1989-es rendszerváltás évében adták ki), a rendezvénnyel a hazai és a nemzetközi szakmai diskurzus erősítését célozza.

A fotográfia története a 19. század első harmadában vette kezdetét. Bár a sötétkamra (camera obscura) optikai elvét és a fényérzékeny ezüstsók tulajdonságait már korábban is ismerték, a kép tartós rögzítése sokáig megoldatlan probléma maradt. Az áttörést Joseph Nicéphore Niépce francia vegyész és feltaláló érte el, aki egy júdeai bitumennel bevont ónlemezen, mintegy nyolcórás expozíciós idővel rögzítette a dolgozószobája ablakából nyíló kilátást Le Gras-ban. Ez a heliográfiának (naprajznak) nevezett eljárás teremtette meg az alapját a későbbi dagerrotípiának, amelyet Niépce egykori üzlettársa, Louis Daguerre tökéletesített és mutatott be a párizsi Tudományos Akadémián 1839-ben.

A fényképezés feltalálása a 19. század közepétől kezdve gyökeresen megváltoztatta az emberiség vizuális kultúráját és a valósághoz való viszonyát. A korábban a festészet és a grafika által uralt képalkotást egy egyre gyorsabb, pontosabb és szélesebb rétegek számára hozzáférhető technológia váltotta fel. A 19. század második felében a nedves kollódiumos eljárás, majd az ezüst-zselatinos szárazlemezek megjelenése jelentősen lerövidítette az expozíciós időt, lehetővé téve a pillanatképek készítését és a fotóriporteri szakma kialakulását.

A most megjelent Ez a fotográfia című kötet ezt a technológiai és társadalmi fejlődéstörténetet dolgozza fel, amely az első homályos bitumenezett lemeztől a modern digitális képalkotásig ível.