Árverésre bocsátják a Titanic egyetlen ismert biztosítási kötvényét
Hatalmas összegért cserélhet gazdát a Titanic óceánjáró egyetlen ismert eredeti hajótest-biztosítási kötvénye a közelgő angliai árverésen. A wiltshire-i Henry Aldridge and Son aukciósház közleménye szerint a ritka dokumentumra november 21-én licitálhatnak az érdeklődők. A szerződést 1912. március 27-én, mindössze 19 nappal a mintegy 1500 halálos áldozatot követelő hajókatasztrófa előtt írták alá.
- Novemberben elárverezik a Titanic eredeti, 1912-ben kiállított hajótest-biztosítási kötvényének egyetlen fennmaradt példányát.
- Az Atlantic Mutual Insurance Company által kötött szerződés a tengeri próbaútra is kiterjedt.
- A ritka dokumentum leütési ára akár az 50 000 fontot is elérheti.
A történelmi jelentőségű irat az észak-amerikai Atlantic Mutual Insurance Company és a Titanic anyacége, az Oceanic Steam Navigation Company között jött létre. A biztosítási kötvény eredetileg 100 000 dolláros (mai árfolyamon számolva mintegy 3,5 millió dollárnak megfelelő) fedezetet nyújtott a luxushajó acéltestére. Az aukciósház szakértői az egyedülálló dokumentum leütési árát 30 000 és 50 000 font közé becsülik.
A fennmaradt feljegyzések alapján a biztosítótársaság a hajó elsüllyedését követő 30 napon belül hiánytalanul kifizette a szerződésben rögzített összeget. A cég abban az időben a biztosítási konzorciumon belül a legnagyobb egyéni fedezetet nyújtotta a szerencsétlenül járt óceánjáró számára.
A dokumentum különleges értékét egy fekete tintával írt kézi kiegészítés adja, amely pontosítja a fedezet érvényességét. A záradék rögzíti, hogy a biztosítás kiterjed a Belfastból Southamptonba tartó, 1912. március 31-én este 7 órakor vagy azután induló útra, valamint az ezen az útvonalon végzett tengeri próbaüzemek esetleges kockázataira is.
Ez a megjegyzés garantálta a hajó védelmét a kikötőbe történő szállítás során, még azelőtt, hogy az első fizető utasok a fedélzetre léptek volna. Az árverést szervező cég képviselői hangsúlyozták, hogy tudomásuk szerint a Titanicra kötött eredeti biztosítási kötvénynek korábban egyetlen példánya sem bukkant fel a műtárgypiacon. A szerződés hivatalosan 1912. március 30-tól egy teljes éven át lett volna érvényes.
Az 1838-ban alapított Atlantic Mutual Insurance Company a 19. század közepére Észak-Amerika legnagyobb tengeri és általános biztosítótársaságává nőtte ki magát. A vállalat hosszú története során számos jelentős történelmi esemény kárrendezésében részt vett, beleértve a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadásokhoz kapcsolódó veszteségek megtérítését is. A tekintélyes múlt ellenére a cég a 21. század elejére pénzügyi nehézségekkel szembesült. A biztosítási engedélyeit végül visszavonták, és a vállalatot 2011-ben hivatalosan is felszámolták, ami tovább növeli a most előkerült Titanic-dokumentum eszmei és történeti értékét.
A Titanic megépítése a 20. század eleji brit hajózási ipar legnagyobb presztízsberuházásának számított. A White Star Line hajózási társaság, amely az Oceanic Steam Navigation Company leányvállalata volt, az Olympic-osztályú óceánjárókkal kívánta uralni az észak-atlanti személyszállítást. A belfasti Harland and Wolff hajógyárban készült hatalmas jármű a kor legfejlettebb technológiai megoldásait vonultatta fel. Ennek köszönhetően a korabeli sajtó és a közvélemény szinte elsüllyeszthetetlennek tartotta a hajót. A kivitelezés és az üzembe helyezés hatalmas pénzügyi kockázatait a tulajdonosok egy kiterjedt biztosítási hálózat bevonásával próbálták minimalizálni. Ebben a rendszerben a londoni Lloyd's mellett számos észak-amerikai cég is fontos szerepet vállalt.
Ez is érdekelhet
Az óceánjáró első és egyben utolsó hivatalos útja 1912. április 10-én vette kezdetét az angliai Southampton kikötőjében. A New Yorkba tartó luxushajó április 14-én éjjel, az Atlanti-óceán északi részén jéghegynek ütközött, majd alig 3 órával később a hullámsírba merült. A katasztrófa mintegy 1500 emberéletet követelt, és alapjaiban rengette meg a korabeli tengeri közlekedés biztonságába vetett hitet. A tragédia nyomán radikálisan megszigorították a nemzetközi hajózási szabályokat, előírva a megfelelő számú mentőcsónak kötelező biztosítását és a folyamatos rádiósügyelet fenntartását.
A balesethez köthető biztosítási kifizetések az iparág történetének addigi legnagyobb kárrendezését jelentették, amelyből az Atlantic Mutual is jelentős mértékben kivette a részét.